Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Kemény János: A KECSKEMÉTI MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI FŐREÁLISKOLA TÖRTÉNETE 1870-1914
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából Sváb Gyula királyi főmérnök 1911. április 22-24-e közötti látogatása során megvizsgálta az intézet épületének állapotát, megállapította a szükséges javításokat, másrészt pedig megtekintette a VKM által is szorgalmazott új iskola felállítására alkalmas telket, amelyet a város vezetői megszerezhetőnek tartottak, és meg is ajánlották erre a célra. Sváb Gyula a helyet megfelelőnek ítélte, és ígéretet tett arra, hogy az új épület ügyét saját hatáskörében szorgalmazni fogja.64 A Kecskeméti Lapok 1911. április végén terjedelmes cikkben foglalkozott a régi és az új főreáliskola épületének kérdésével. A cikkíró megállapítja, hogy „Negyven év óta áll fönn a reáliskola, s negyven év óta hajléktalan. Már hajléktalan tudniillik a szó kulturális és paedagógiai értelmében. A megalapítás legelső esztendejétől fogva toldott-foldott, másoktól elhagyott, egészen más célokra épült födelek alatt húzódott meg mindig, s tulajdonképp mostohagyereke volt mindenkinek. A város nem tartotta a magáénak, mert állami intézet volt; az állam pedig az alapítási szerződés értelmében a várostól követelte mindig az elhelyezést. [...] Alig lehet elképzelni, hogy még valahol ilyen omlatag középiskola álljon. A falai repedeznek, a vakolata omladozik, a szertárai túlzsúfoltak és penészesek, a helyiségei sötétek, előtermek és folyosók híján a termei tisztán nem tarthatók, s állandóan szemetesek." A vallás- és közoktatásügyi miniszter a mostani leiratában kijelenti, hogy hajlandó az új reáliskolát a „kincstár terhére" felépíttetni, ám a miniszter a terhek legnagyobb részét a városra hárítja át, amikor követel: a) a város belterületén, sőt valamely főútvonal mentén egy legalább két katasztrális hold nagyságú területet. Az alkudozás már itt az első pontnál megakadna, ha véletlenül nem lenne aktuális az országos vásártér felosztása és házhelyekké való parcellázása, amelyekből talán sikerülhet, ha nem is egészen két holdat, de megfelelő nagyságú területet az új reáliskola céljaira kihasítani; b) megfelelő mennyiségű téglát követel, amely kb. 120-150 000 korona készpénznek felel meg. Ha a város ezt is megszavazza, igazán bőkezűen jár el; c) követel még továbbá 100 000 korona készpénzbeli hozzájárulást is; d) a jelenlegi épületre vonatkozóan pedig még azt kívánja a miniszter, hogy a város kötelezze magát arra, miszerint azt csak kulturális célokra fogja felhasználni. Ilyen feltételek mellett a város akár maga is felépíthetné az egész intézetet, állapítja meg a cikkíró. Kemény János________________________________________________________________________________ 64 KMKÁF 1910/1-dik évi értesítője. 1911.3. 52