Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
Összefoglalók
i korlati tantárgyakról. Külön fejezetben tér ki az iskola pénzügyeire, szól az iskolai épületről. Megemlíti a régi épület okozta problémákat, amelyek szükségessé tették egy új reáliskola építését. Működésük sorrendjében említi meg az intézet igazgatóit. Táblázatban foglalja össze a főreáliskolai tantestület tagjaira vonatkozó fontos adatokat. Összesen 92 tanárt említ meg, akik közül 91 fő végzett tényleges oktatói tevékenységet. A hitoktatást a főreáliskolában 1870-1914 között 41 tanár látta el. A tanulmány táblázatban foglalja össze az itt tanult zsidó diákok számát is, akik a magyar népességhez viszonyítva négy-kilencszeres túlreprezentáltságot mutattak. Ez az iskolatípus láthatóan igen népszerű volt a körükben, emellett a gyermekek szülei képeseknek bizonyultak a komoly anyagi teherrel járó iskoláztatásra, és a jól tanuló diákok egy része is közülük került ki. A tanulókról készített statisztika táblázatba foglalva mutatja be a tanulók anyanyelvi megoszlását. Ez azért fontos, mert a főreáliskolát sok alvidéki német, szerb és román ajkú tanuló is látogatta. A tanulmány ezt követően röviden kitér a főreáliskolában oktatott rendkívüli tantárgyakra is. így említést tesz a latin és angol nyelv, mintázás, műének, zene, gyorsírás, vegytani gyakorlat, egészségtan, könyvvitel, kardvívás nevű tantárgyak oktatásáról. A főreáliskolában 1879-1914 között összesen 409 tanuló tett sikeres érettségi vizsgát, azaz évente átlagosan 11 fő. Ez az adat egyértelműen azt bizonyítja, hogy az intézet nem törekedett a tömeges képzésre, hanem inkább a minőségi oktatásra helyezte a hangsúlyt. A továbbiakban részletezi az iskolai szertárak és gyűjtemények létrejöttét, azok állományát. Szól a tantestület által létrehozott és az oktatást segítő ifjúsági és tanári könyvtárról is. Az említett könyvtárak könyvállománya adomány és ajándék, valamint vétel útján növekedett. Gyarapodásukat táblázat teszi szemléletessé. Kitér még az iskolai önképzőkör működésére is, amelyben a főreáliskolai VII. és VIII. osztályosok gyűléseket, ünnepi megemlékezéseket tartottak, különféle müveket olvastak fel, dolgozatokat küldtek be különböző témákból, tárgyilagos eszmecserét folytattak eredeti művekről és műfordításokról. A tanulmány ezt követően összefoglalja a jutalmazások, segélyek, ösztöndíjak, alapítványok körét, amelyek 1870-1914 között létrejöttek. Érintőlegesen említést tesz a tanulók szabadkézi rajzkiállításairól, sőt az intézeti tanárok művészeti tevékenységéről is. A főreáliskola a sportversenyeket a városi Műkertben, a Csalánosi és a Talfája nevű városi erdőkben rendezte meg a tanulóifjúsága számára. A tanári kar írásban megjelent tudományos és irodalmi tevékenységét a tanulmány a tanárok nevének abc-rendjében közli. Külön említést érdemel közülük Hanusz István igazgató, aki hosszú oktatói és tudományos tevékenysége során több mint 1300 ismeretterjesztő cikket publikált, valamint Dr. Hollós László, akit az MTA 1904-ben a tagjai ______________________________________________________________________________ÖSSZEFOGLALÓK 471
