Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Sóber Péter: Adalékok a Bács-Kiskun megyei hitoktatás helyzetéhez az 1950-es években
Sober Péter Mindegyik táblázat adatai igen szemléletesek. Az első táblázat a városi, tehát a mai Kecskemét belterületéhez tartozó általános iskolák beiratkozási adatait tartalmazza. Az adatokból kitűnik, hogy az előző évi beiratkozottak csupán 46 százaléka részesült hitoktatásban. A második táblázat a református gyülekezetekhez tartozó külterületi általános iskolákat mutatja. Itt is hatalmas visszaesésnek lehetünk tanúi, hiszen a korábbi 468 fő helyett csak 87 fő kívánt hittant tanulni (valójában 77 fő). A 10 fős szabály miatt azonban még ez a szám is lecsökkent 63 főre. A tanyai missziók esetében is több mint 50 százalékos visszaesést tapasztalhatunk, hiszen a 795 fő helyett már csak 338 fő iratkozott be állami iskolában tartandó hitoktatásra. Mindezekben - nagy valószínűség szerint - szerepet játszott az időjárás is. A viszonylag nagy távolságok miatt ugyanis a külterületi iskolákban, ha nem is lehetetlen, de nagyon nehéz volt hittant tanítani, már az iskolába való eljutás is komoly nehézségekbe ütközött úgy a diákoknak, mint a hitoktatóknak. Két fő gond merült még fel, a ruhahiány, valamint a tankönyvhiány. A reformátusoknál nagy probléma volt a tankönyvek, valamint az énekeskönyvek hiánya is. Emellett gyakorta fűtetlen helyiségekben kellett a gyermekeknek tanulniuk, ráadásul előfordult, hogy két osztálynyi gyermeket helyeztek el egy osztályteremben. A belterületi iskolákban ezek a problémák jóval kisebb mértékben léteztek, hiszen a lakosság jobb anyagi viszonyok között élt a külterületen lakókhoz képest, és a távolság sem volt oly mértékű, mint a már vidéknek számító külterületen. Belterületen kizárólag a tankönyvhiány volt érezhető a felsoroltak közül. Érdekes problémával került szembe egy-két hitoktató. Arra panaszkodtak ugyanis, hogy az év első órái nehezen indultak, mert tele volt a terem: azok is elmentek hittanra, akiket szüleik nem írattak be.30 A bonyodalmak elkerülése végett a reformátusok úgy határoztak, hogy csak azokat a diákokat fogják beengedni hittanórára, akik év elején beiratkoztak.31 Az „adminisztrációs kapu” mint vallásoktatás-ellenes technika nem volt egyedülálló. Tulajdonképpen csak a kezdet volt. Folytatódott azzal, hogy a hittanórák mindig csak az utolsó órák lehettek az adott tanítási napon. Ráadásul nem lehetett érettségi vizsgát tenni hittanból a középiskolásoknak, illetve a hittanjegyek nem kerültek be a bizonyítványba sem. Nyilván nem kell részletezni, hogy az utolsó tanórák hatékonysága korántsem volt mérhető az első két-három tanóráéhoz, hiszen a diákok már fáradtak, éhesek és kimerültek voltak, sokkal kevésbé érdekelte őket a tanulás, mint a nap elején. Mindezen tényezők együttesen igen komoly hatást gyakoroltak a gyerekek 30 31 KREL EKI 238/1950. Uo. 260/1951. 436
