Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Sóber Péter: Adalékok a Bács-Kiskun megyei hitoktatás helyzetéhez az 1950-es években
I elindulhatott a tanítás, a mátételki plébános november végére kapta meg a tanítási engedélyt.23 Sok esetben maguk a hitoktatók léptek vissza a tanítástól, akiknek a helyére laikusok, tehát nem papok vagy lelkészek kerültek. Ez sok esetben a tanítás színvonalának csökkenését vonta maga után. A bérezés sem volt igazán megoldva, hiszen a református egyházközség esetében maga az egyház hitelezte meg a havi bérét az oktatónak, amit később a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyenlített ki.24 A kommunista oktatáspolitika nem éppen pozitív változásait az egyházak is nyomon követték. A szerény mennyiségű állami forrásokkal szemben a református levéltár iratai részletesebb képet mutatnak a bekövetkezett változásokról, amelyeket forrásaink pontosan követnek egy ideig. A kecskeméti református közösségnél is komoly problémákkal találkoztak a presbiterek és a lelkészek egyaránt. Egy presbiteri ülésen elhangzott, hogy „ vallásoktatásunk sok nehézséggel küzd, mire hittanórára kerül a sor, a gyermekek fáradtak, sokszor moziba, színházba, előadásokra mennek”.25 A megoldást a családi oktatásban látták volna, de nagyobb volumenben arra sem került sor az 1950-es években. A háború utáni években természetesen komoly problémák jöttek felszínre a társadalom szövetét tekintve. A háború okozta sokk a vallási élet csökkenését vonta maga után, amelyet a református egyház képviselői világosan észleltek is. Ennek fényében nem meglepő, hogy a presbiterek meglátogatták a vallásórákat „hogy jelét adjuk az egyház gondoskodásának, ellenőrzést is gyakoroljuk és szükség esetén segítséget nyújtsunk”. Kovács Bálint lelkészi jelentése szerint feltűnően sok volt a rosszul táplált és rosszul öltözött gyermek az iskolákban éppúgy, mint az otthonokban vagy éppen a templomokban.26 A megfelelő ruházat hiánya a későbbiekben is komoly problémát jelentett, hiszen - főként a külterületen élők esetében - emiatt sok gyermek sem iskolába nem járt, sem a templomba, a hideg téli napokban, hetekben. Már az első, tehát az 1949/50-es tanévben is komoly problémák merültek fel a választható hitoktatással a napi gyakorlat során. Az félév végére ugyanis elmaradtak a diákok, a második félévet már úgy kezdték meg az oktatók, hogy mindössze 1-2 növendék tanult hittant.27 28 A kétségbeesés jellemzi Kovács Bálint lelkipásztor véleményét, miszerint „a fiúkkal nem lehet mit kezdeni”.28 Rendkívül sajnálatos ezt látni, mert azt is pontosan tudjuk, hogy a 23 MNLBKML XXIII. 11. 136/1950. 24 Kecskeméti Református Egyházközség Levéltára (a továbbiakban: KREL) Egyházközigazgatási iratok (a továbbiakban: EK1). 71/1950. 25 KREL Presbiteri jegyzőkönyv 1948-1956. 1950. március 15-i gyűlés/ülés. A „mennek” szó itt kötelezettséget jelent, a részvétel a legtöbb esetben kötelező volt. 26 KREL Presbiteri jegyzőkönyv 1948-1956. 1948. június 29-i bejegyzés. 27 KREL EKI 32/1950. 28 Uo. 42/1950. _______________________________ADALÉKOK A BÁCS-KISKUN MEGYEI HITOKTATÁS HELYZETÉHEZ AZ 1950-ES ÉVEKBEN 433
