Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Szabó Bence: OKTATÁS PÁRTFELÜGYELET ALATT. Tanügyi irányváltás Kecskeméten 1945 és 1950 között
Szabó Bence Fokozta a hitoktató pedagógusok félelmeit a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1949 novemberében kiadott szigorúan bizalmas körlevele, mely több kényes kérdésben azonnali jelentést várt, jelesül: kik és heti hány órában tartanak hittant, a tanárok hitoktatói megbízatásukat kitől kapták, azt ki engedélyezte, a hittanórát az utolsó órában tartották-e? A rettegés és megaláztatás légkörében a tanügyeket irányító kormányszervtől érkező adatszolgáltatás mögé mindenki többet gondolt, mint ami a sorokból közvetlenül kiolvasható volt, és nem is alaptalanul. „E körlevél kérdőpontjaiból a tanítók arra következtetnek, hogy ha vállalják [ti. a hitoktatói megbízatást], bajuk lehet belőle. Az igazgatók mindegyiknek azt tanácsolják, hogy ne vállalják”239- olvashatjuk a kecskeméti református lelkipásztor Bereczky püspöknek címzett levelében. A reformátusok 1949-50. évi vallásoktatási és gyermekmisz- sziós tevékenységéről összeállított jelentése240 az álkoalíciós időszak burkolt „vallástalanításából” a sztálinista úton haladó, kendőzetlenül nyers diktatúrába érkező ország közállapotait mutatja, ahol a hitélethez és hitoktatáshoz fűződő jogok csak papírra vetett üres szavakként léteztek. A vallástanítás leépítéséhez a kezdeti nagy lökést annak fakultatívvá tétele és diszkriminációja jelentette. „Most már nem olyan természetes, hogy gyermekeink vallástant tanulnak, és hogy egyáltalában lelki nevelésben részesülnek. Most látjuk, milyen óriási nagy jelentőségű dolog volt a rendszeres iskolai vallásoktatás minden hibája mellett és milyen sokat jelentett ennek a nevelésnek a szempontjából a hitvallásos egyházi iskola. Mindez azonban a múlté és most az adott helyzettel kell számolnunk”241 - olvashatók a jelentést bevezető gondolatok, melyek egy letűnt korszak helyrehozhatatlan veszteségeiről adtak számvetést. Az „adott helyzet”, vagyis a jogi és politikai környezet az egyházak működése és küldetésük kibontakoztatása szempontjából lehetetlen körülményt teremtett. A szocialista átalakulás kártételeit - mint a fentebbi adatsorok is mutatták- legjobban a hitoktatás számadatain lehetett lemérni. Az egyre fogyatkozó létszámban beíratott növendékek legjobb esetben is délben, vagy csak a délutáni órákat követve, fáradtan és elcsigázva érkeztek meg a hittanórákra, már amikor nem ütköztek ezek az alkalmak egyéb elfoglaltságokkal. Az intézmények és a „népi szervek” ugyanis előszeretettel szerveztek a hittanórák idejére gyűléseket, kirándulásokat, mozilátogatásokat, melyekkel mind nagyobb arányban sikerült elvonni a tanulókat a már egyébként sem kötelező alkalmakról. A hittan érdemjegyeket többé már nem lehetett beszámítani az átlag239 KREL Iktatott iratok. 343/1949. Felirat Bereczky Albert ref. püspöknek. 1949. november 15. 240 KREL Iktatott iratok. 165/1950. 241 Uo. 1. p. 378
