Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)

TANULMÁNYOK - Szabó Bence: OKTATÁS PÁRTFELÜGYELET ALATT. Tanügyi irányváltás Kecskeméten 1945 és 1950 között

léptek az állammal. Különösen külterületeken, a tanyavilág szórványaiban lehetett fokozott mértékben érvényre juttatni az egyházellenes tanügyi in­tézkedéseket, melyek révén iskolás gyermek ezreit fosztották meg a vallá­sos nevelés utolsó lehetőségétől. Sándor István kerekegyházi lelkipásztor a gyermekmissziós munka kapcsán lejegyezte, hogy több nagy akadály merül fel az ifjúsági evangelizációval kapcsolatban. Az egyik - objektív - ténye­ző, hogy sok családban a gyermekeknek nem volt ünnepi öltözetük, rongyos, foltos ruhában pedig nem akarták elengedni őket szüleik a vasárnapi gyer­mekmissziós órákra. Emellett azonban az iskolák vezetésének ellenszenve is egyre nyilvánvalóbb formát öltött. A vasárnapi iskola számára igénybe vett termeket például már nem akarták az iskolák rendelkezésre bocsátani, másutt az EPOSZ (Egyesült Parasztifjúság Országos Szövetsége) foglalta el előlük a helyeket, dacára annak, hogy a tanfelügyelőség a tantermek használatára feljogosította a felekezeteket.234 A kecskemét-szentkirályi misszió plébánosa szerint a vallástanórákat lehetetlenség volt úgy megtartani, hogy tanítás után körzetének mind a 7 iskolájába az előírt heti két alkalommal eljusson. Más eszközökkel, de a város belső részein is egyre több panaszra adott alkalmat a felekezeteknek a hitoktatás megakasztása, ellehetetlenítése. Az iskolák ve­zetői közül is mind többen gördítettek akadályokat a vallástanítás útjába. Az iparostanuló-iskola igazgatója például a hozzá forduló református lelkésznek kijelentette, hogy intézménye és vele együtt a kereskedőképző iskola nem tud­ja a hitoktatás „tárgyi feltételeit” biztosítani. Vagyis a hittanórák megtartásá­hoz sem tantermet, sem időpontot nem akart adni. Az igazgató nem zárkózott el az iskolán kívül tartandó hitoktatás elől, de véleményét írásba adni már nem akarta. Ezt követően a lelkész panaszos megkeresését az iskolafenntartó Ipari- és Kereskedelemügyi Minisztériumhoz továbbította, melyben felvetette a vallástanítás körül kialakult kétségeit is. „Bizonytalanságban vagyunk ab­ban az irányban is, hogy amíg az iskolák igazgatói írásban nem adják, hogy iskolán kívül is tartható hittanóra, tarthatunk-e egyházi helyiségben hittan­órát? Utólag nem lesz-e ebből kellemetlenség?”235 Erősen érződtek a vallásoktatással szemben a nem hivatalos utakon járó módszerek hatásai is: a félelemkeltés, megtorlás, propagandisztikus uszí­tás, az etikátlan és jogellenes magatartás, mellyel szemben az egyházak te­hetetlenül álltak. Ennek beszédes tanújele Bereczky Albert püspök Ortutay miniszterhez írott levele, melyet Kovács Bálint kecskeméti lelkipásztor részé­re is megküldött. A levelet majdhogynem titkos konspirációs utakon lehetett eljuttatni a címzetthez: Szabó Bence__________________________________________________________________________________ 234 KREL Iktatott iratok. 47/1949. 235 Uo. 301/1949. 376

Next

/
Oldalképek
Tartalom