Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Szabó Bence: OKTATÁS PÁRTFELÜGYELET ALATT. Tanügyi irányváltás Kecskeméten 1945 és 1950 között
Szabó Bence megbecsülés veszélyes ellenféllé tette a totalitárius hatalmi berendezkedés számára az értelmiségi foglalkozásúakat, kiváltképp a pedagógusokat. Az ideológiai átnevelés, szakmai és intézményi felügyelet alá vonás, szankcionálás mellett a közvélemény hangulatának befolyásolása, a közmegítélés irányítása is fontos fegyver volt az igen gyakran engedetlen tanítói réteg megre- gulázásában. Ennek ékes példája a Kecskemét című napilap 1948. május 1-jén megjelent cikke, mely a tanárok jelleme, közéleti magatartása felett tartott „népitéletet”.120 A meglehetősen szarkasztikus hangvételű, gunyorosságá- ban lealacsonyító cikk a megjelenés előtt egy héttel lezajlott pedagógus napi rendezvény kapcsán alkotott véleményt a tanári kar moráljáról: „Szép vizsga volt, jó vizsga volt és főleg nagyon tanulságos volt. Nézzük csak, milyen bizonyítványt állított ki számukra a népi demokrácia. Áldozatkészség: kitűnő. Leleményesség: kitűnő. Munkateljesítmény: kitűnő. Demokratikus öntudat: elégtelen". Hogy mi okból sikeredett elégtelenre a pedagógusok „demokratikus öntudata”? Vagy ahogyan a cikk írója megfogalmazta: miként csúszhatott be egy ilyen szép bizonyítványba ez a csúnya szekunda? Nos, a helyi pártvezetés neheztelését az ünnep alkalmából előadott színházi műsor váltotta ki, mely sajnálatosan nem bizonyult sem haladónak, sem elköteleződőnek, sem pedig „demokratikusnak”. Sőt! A műsorfolyamba nem egy esetben csúsztak bele „ demokráciaellenes és sértő részek". A rendezők felelőtlen botlását még tetézték is a jelen lévők azzal, hogy a botrányt keltő kijelentéseket tetszésnyilvánításukkal súlyosbították. „Ösztönös tapsvihar” fogadta például az ekkor már kegyvesztett, tankerületi igazgatói hivatalától megfosztott Biró Lajos Pál demagógnak titulált kijelentéseit (mint például: „Mi vagyunk a régi magyar szellem őrzői"), melyekkel lényegében - nyilván nem szándékos akarattal, sokkal inkább őszinte küldetéstudatból eredően - a párt vezérszerepét a pedagógushivatásból eredő lelkiismeret mögé sorolta. A cikk szerzőjében további megütközést keltett (ezzel nyilván a politikai körök rosszallását tolmácsolta) az is, hogy az előadó a pedagógustársadalom áldozatkészségével, lehetetlen és megalázó megélhetési viszonyaival bátorkodott előhozakodni. A veszélyes vizekre tévedt pedagógusokat a cikkben a párt súlyos kezének intése terelte vissza a helyes útra: „Legyen ez figyelmeztetés, hogy a magyar nevelők nemcsak mondvacsinált demokraták legyenek, hanem öntudatos demokraták. Akkor majd maguk fogják az élvonalban kiharcolni saját anyagi jobblétüket és nem alamizsnaként fogják várni a kormánytól". A pedagógusgárda átképzése mellett a tanügyigazgatás a szülők ideológiai felvilágosítását is zászlajára tűzte. Dél-Pest vármegye tanfelügyelőjének 1949. októberi jelentése szól a szülői munkaközösségek szervezésében indult „Szülők Iskolája” elnevezésű tanfolyamról, melyre Kecskeméten mintegy 450 120 „Vizsgáztak a pedagógusok - osztályoz a demokrácia”. Kecskemét, 1948. május 1. (2. évf. 17. szám.) 3. 328
