Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Tóth Szilárd: A KÖZSÉGI NÉPISKOLAI TANULÓK HELYZETE KECSKEMÉTEN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
Tóth Szilárd intézett tételeket. Kiszi Ilona szülő 5 pengőt adott át egy könyv megvételére a 1931/32-es tanévben, amit állítása szerint nem kapott vissza. A tanár úr tavalyi feljegyzései már nem voltak meg, így nyoma a visszafizetésnek nem volt. Kovács Gyula előadta, hogy az összeg visszafizetése a tanulók előtt történt, „más bizonyítékot a tanulók tanúságtétele mellett, így elismervényt vagy nyugtát nem tudfelmutatni”.'04 Hajna Istvánná Kisfái 184. szám alatti lakos előadta, hogy február 25- én unokái, név szerint Molnár Veronika és István az iskolába hurka, kolbász tízórait és ebédet vittek. Az iskolában tanulótársuk, Tarczi Rozália bejelentette Veszprémi István tanító úrnak, hogy nevezettek egy böjti pénteki napon húsnemüt vittek ebédre. A tanító úr élelmüket elvette, és a kályhában elégette. Egy másik tanulótól a dohányt vette el, azt nem égette el, hanem tanítás után visszaadta. Unokái egész nap éhesen voltak az iskolában. Előadta, hogy édesanyjuk betegen kórházban feküdt, és kérte, hogy a tanító úr többet ilyet ne tegyen. Érdekes, hogy a panaszos szülőnek és jelentést tevő tanító úrnak ugyanabban az ügyben egymásnak ellentmondó választ adtak. A tanító úrnak adott válasz az alábbi volt: „ Hajna Istvánná panasza ügyében tett jelentését megvizsgáltam, és megállapítom, hogy a tanulók élelmiszerét nincs joga megsemmisíteni. Ez ellentétes a takarékosságra nevelés elvével. Az Egyház 21 éven aluliak részére nem ír elő kötelező böjtöt, ha pedig más ennivaló nincs, csak húsnemű, ennek fogyasztását is megengedi. Az ilyen erőszakos eszköz alkalmazása nem szolgálja a tanuló vallásos nevelését, a vallásos nevelésben mindig a szeretetnek kell érvényesülni. Figyelmeztetem, hogy a jövőben a hasonló eljárástól tartózkodjék.” Hajna Istvánná az alábbi választ kapta: „ Jegyzőkönyvbe mondott panaszát megvizsgáltam és megállapítottam, hogy Veszprémi István tanító úr kötelességszerüen járt el, amikor az ebédre vitt húsnemű elfogyasztását megakadályozta. Eljárásával unokáinak vallási nevelését mozdította elő. A dohány elvételére vonatkozó állítása nem felel meg a valóságnak,”105 Összegezésként elmondható, hogy a korabeli Magyarországon a folyamatos pénzhiány és szegénység adta keretek között mind az állam, mind a tanárok sokat tettek azért, hogy a gyermekek színvonalas és mindennapjaikat segítő iskoláztatásban részesülhessenek. Bár a város és a kulturális kormányzat óriási erőket mozgatott meg az iskoláztatás napi viszonyainak rendezése érdekében, sajnálatos módon ez csak enyhíteni tudta a szegénység, iskolázatlanság problémakörét, a gondokat felszámolni és megoldani nem. 104 105 MNL BKML VIII. 249. b. 546/1933. Uo. 419/1938. 276
