Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Tóth Szilárd: A KÖZSÉGI NÉPISKOLAI TANULÓK HELYZETE KECSKEMÉTEN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
X Tóth Szilárd A KÖZSÉGI NÉPISKOLAI TANULÓK HELYZETE KECSKEMÉTEN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Bevezetés Kecskemét agrárjellege és különösen területének rendkívül nagy kiterjedése okozta azt, hogy közoktatásügyének fejlődése, sok tekintetben nem tarthatott lépést a többi, - ebben a tekintetben jóval előnyösebb helyzetben lévő - városéval. Az 1930-as évek közepén Kecskemét lakosságának a nagyobbik fele (58%) foglalkozás szerint őstermelő volt. Iparral a lakosság 18%-a, kereskedelemmel 5%-a foglalkozott. (Országos kivetítésben 52% volt az őstermeléssel, 22% volt az iparral és 5% volt a kereskedelemmel foglalkozók aránya.) Területére nézve ebben az időszakban Kecskemét volt Debrecen után a legnagyobb városunk, 939 négyzetkilométer azaz 163.000 hold kiterjedéssel. Lakossága 81 000 fő volt 1934-ben. „Kecskeméten nem a királyi kegy, nem az államhatalom ereje, nem is a főpapok bőkezűsége hozta létre az iskolákat, hanem igenis létrehozta - nem egyszer éppen e tényezők ellenére — a lakosság áldozatkészsége és azon józan felfogása, mely az ismeretekben a nemzet egyik leghatalmasabb fegyverét látja” - írta Pásthy Károly polgári iskolai igazgató még 1899-ben Kecskemét közoktatásügye a múltban és a jelenben” című művében, s ezek a szavak valóban az akkori közoktatás helyzetére is teljes mértékben találóak. Az 1933/34. tanévben összesen 100 tanintézet működött Kecskeméten, amennyiben az elemi továbbképző iskolákat nem vesszük külön iskolaegységeknek. Az elemi mindennapi iskolák közt csupán 2 állami, 2 római katolikus és 1 református jellegű tanintézetet találunk, a többi 72 iskola községi fenntartású volt. A községi iskolák nagy száma tekintetében Kecskemét egyedül állt a városok között. A város áldozatkészsége elsősorban az elemi oktatás fejlesztése körül nyilvánult meg, hiszen Kecskemét területén az 1920. évi népszámlálás még 22,8% analfabétát számlált a 6 éven felüliek sorában, ám ez az arány 1930-ig, tehát a később bemutatásra kerülő iskolafejlesztési akció és az iskolán kívüli népművelés megindításának köszönhetően 14,7%-ra esett. A belterületen 227
