Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)

Péterné Fehér Mária: A KIEGYEZÉS UTÁNI ELSŐ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN (1869)

Péterné Fehér Mária

A KIEGYEZÉS UTÁNI ELSŐ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN

(1869)

Előzmények

Kecskemét 1848 óta küldhetett képviselőt az országgyűlésbe, a forradalom eredményeként alkotott 1848. évi V. törvénycikk szerint két főt. Előtte csak megfigyelői lehettek jelen az országgyűléseken, de beleszólása közvetve sem volt Kecskemétnek az országos ügyek intézésébe. 1848-ban Simonyi János tanácsnokot és Karika János református főiskolai tanárt küldték a parlamentbe a város képviseletére.1 Mindketten részt vettek a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásában, ezért a szabadságharc leverését követően kemény büntetésben volt részük. (Simonyi 1853-ban, Karika 1855- ben meghalt.)

Ferenc József a fegyverek erejével megszerzett Magyarország feletti hatalma biztos tudatában önkényuralmi módszereket vezetett be, a magyar országgyűlés ösz- szehívásáról szó sem lehetett. De nemcsak az országgyűlést nem hívták össze, a megyei, városi és községi önkormányzatokat is megsemmisítették. 1860-ra az osztrák uralmi rendszer kül- és belpolitikai válsága azonban arra késztette Ferenc Józsefet, hogy közeledjen a magyar konzervatív arisztokráciához. Megegyezésük eredménye lett az 1860. október 20-án kelt ún. Októberi Diploma. Ez kimondta legalább az ország- és tartománygyűlések visszaállítását. Kiírhatták az országgyűlési választásokat. Kecskeméten 1861. március elején választották meg az 1861. április 6-ára összehívott országgyűlésbe a két képviselőt, Balásfalvi Kiss Miklós helyi földbirtokost és járási főszolgabírót, valamint Horváth Dömét.1 2 Utóbbit az abszolutista kormányzat politikailag megbízhatatlannak tartva eltiltotta az ügyvédi pályától. Az 1850-es évek közepétől városi tanácsnok, 1861 januárjától Pest megye főügyésze lett. Balásfalvi Kiss Miklós az országgyűlésen az ún. határozatiak csoportjához csatlakozott, akik azt tartották, hogy az országnak nincs törvényes uralkodója, ezért az országgyűlés senkihez sem fordulhat felirattal, az 1848-i állapot az alap, melyet mind alkotmányos, mind jogegyenlőség tekintetében fejleszteni kell. Horváth Döme az 1861. évi országgyűlésen azok oldalára állt, akik - élükön Deák Ferenccel - úgy utasították el feliratukban az uralkodói abszolutizmust, hogy egyben a forradalomtól is óvták a nemzetet. Az 1861. évi országgyűlésen a határozatiak voltak többségben, ennek ellenére a felirati javaslat jutott érvényre. Az uralkodó azonban át sem vette a feliratot. Az országgyűlést, amely ugyan megbuktatta a konzervatívok kiegyezési kísérletét,

1 PÉTERNÉ FEHÉR Mária, 1992. 152-217. o.

2 PÉTERNÉ FEHÉR Mária, 1993. 201-250. o.

7