Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Gyenesei József: TÖREKVÉSEK A HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÓJOG MEGREFORMÁLÁSÁRA AZ 1920-AS ÉVEKBEN
kidolgozás során: „A tudományos és a politikai világ számottevő tényezői meg lesznek hallgatva." A belügyminiszter ígéretet tett arra is, hogy az egyesület véleményét nemcsak kikéri, de arra „a lehetőség határain belül súlyt akar helyezni.”23 A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének vezetősége a belügyminiszter által felkínált véleménynyilvánítási lehetőséget komolyan véve egy körlevélben felhívást intézett a vármegyék alispánjaihoz, valamint ugyanebben a tárgyban egy 13 pontból álló kérdőívet tett közzé a közlönyben, a közigazgatási reformmal kapcsolatban, kérve a megyei törvényhatóságok tisztikarát, értekezleten vitassák meg az abban foglaltakat.24 A helyhatósági választójog témakörét érintő tizenegyes sorszámú kérdés, így hangzott: „A képviselőtestületeket és [a] törvényhatósági bizottságokat miként vélik hazafiúi szempontból leghelyesebben megalkotni?”25 A válaszadó tisztikarok többsége - ahogy az sejthető volt - a helyhatósági választójog szűkítése mellett foglalt állást. A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete igyekezett a vármegyei erők elképzeléseit egységesíteni, ennek érdekében az egyesület vezetése igazgatótanácsi értekezletet hívott össze. Az április 11-i összejövetel azonban eredménytelenül zárult: 11 vármegye képviselői távolmaradtak, a megjelent 22 alispán egy része pedig a megyei tiszti értekezlet összehívása híján csak saját véleményét képviselhette az ülésen.26 A közigazgatási reformtervezet alapelveinek megvitatása az igazgatótanács április 25-i rendkívüli ülésén sem sikerült az összegyűlteknek, így a belügyminiszterhez intézendő felterjesztés megszövegezése is elmaradt. A nyilvánosság a szervezet közlönyének május 1-jei számából értesülhetett arról, hogy a testület munkájának eredménytelensége miatt az egyesület végül Hederváry Lajos igazgatót bízta meg a tervezet elkészítésével, amelyet a lap 1923. június 1-jei száma tett közzé.27 A Rakovszky elképzeléseit bíráló javaslat a törvény- hatósági választójog szigorításának szükségességét kemény szavakkal indokolta: „A mai választói jog eredményezte azt, hogy a vörös szegfű, mint szimbólum, a magyar képviselőházban parlamentképessé lett, hogy a tárgyilagosság helyett a demagógia és ennek a szegény legázolt magyar hazának és nemzetnek érdeke helyett az egyéni törtetés és önérdek kezd lassan úrrá válni. Azt igen jól tudjuk, hogy a demokrácia korszakában a demokratikus áramlatnak nem lehet útját állni. De viszont, sajnos, azt is igen jól tudjuk, hogy mitjelentett nálunk a demokrácia és hová vezette az országot: az őszi rózsás forradalomhoz, a kommünhöz és végül Trianonhoz.".28 A javaslat az aktív és a passzív választójogot a 26., illetve a 30. életév betöltéséhez, nyolc-, illetve tízévi helyben lakáshoz, írni-olvasni tudáshoz, illetve négy elemi osztály elvégzéséhez, adófizetéshez, valamint 10 évi állampolgársághoz kívánta kötni. Az egyesület elképzelése szerint a törvényhatósági bizottságban 50% lett volna a választott tagok aránya, akiket nyílt szavazással választottak volna meg. _________________Törekvések a helyhatósági választójog megreformálására az 1920-as években 2 3 24 25 26 27 28 A vármegye, 1922. dec. 10. 1. sz. 2. o. SML alispáni iratok 3987/1924. alapszámú irathoz tartozó 1993/1923. iktatószámú irat. A vármegye, 1922. december 10. 1. sz. 5. o. A vármegye, 1923. április 20. 12. sz. 2-3. o. A vármegye, 1923. május 1. 13. sz. 4. o. A vármegye, 1923. június 1. 16. sz. 3. o. 71
