Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Gyenesei József: TÖREKVÉSEK A HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÓJOG MEGREFORMÁLÁSÁRA AZ 1920-AS ÉVEKBEN
Törekvések a helyhatósági választójog megreformálására az 1920-as években Ráday belügyminiszter kísérlete az önkormányzati testületek megújítására Az 1921 tavaszán megalakult Bethlen-kormány programjából egyértelműen kitűnt, hogy az új miniszterelnök csak a pénzügyi és az alkotmányjogi reformok végrehajtását követően kívánja napirendre tűzni a közigazgatás átalakítását.17 Bizonyos kérdések megoldása, így a törvényhatósági bizottságok újjáalakítása, azonban nem várathatott magára. Az 1910-ben kiegészített önkormányzati testületek megbízatását - a háborús időkre tekintettel - az 1915. évi VI. törvénycikk meghosszabbította az új választásokig, amelyet a jogszabály szerint a békekötés napját követő három hónap letelte után kellett megtartani. A trianoni békeszerződés 1921. július 26-án életbe lépett, de a választásokra október 26-a után mégsem került sor, elmaradását a kormány a választójogi törvény hiányával indokolta. Ez az érvelés azonban csak formai értelemben volt igaz, hiszen a nemzetgyűlési és a törvényhatósági választójog hatályos rendelkezéseit a Friedrich-féle rendelet tartalmazta, amely a társadalom széles rétegeinek biztosított szavazati jogot. A halogatás valódi oka tehát valójában az volt, hogy az említett jogszabály alapján megtartott választások felboríthatták volna a fennálló vármegyei hatalmi erőviszonyokat, amelynek lehetőségét azonban a kormányzat igyekezett elkerülni. Gróf Ráday Gedeon belügyminiszter október 12-én ugyan kibocsátott egy huszonegy pontos kérdőívet tartalmazó rendeletet a törvényhatósági bizottságok újjáalakítását szabályozó választójogi rendelkezések kidolgozása tárgyában, de a törvényhatóságok első tisztviselőitől beérkezett munkaanyagok végül nem vitték előbbre az önkormányzati testületek összetételét érintő reformokat.18 A vármegyei politikai elit gondolkodásmódjának érzékeltetése okán azonban érdemes egy pillantást vetni Tallián Andornak, Somogy vármegye alispánjának e tárgyban küldött jelentésére, amely a somogyi tisztikar álláspontját is tükrözte.19 A leirat harmadik és negyedik pontja lényegében ugyanarra kérdezett rá, csak más szempontot hangsúlyozva, miszerint: hogyan biztosítható, hogy a vármegyei lakosság minden egyes rétege arányos képviseletet nyerjen az önkormányzati testületben, illetve hogyan akadályozható meg ugyanitt egyes társadalmi csoportok túlreprezentáltsága. Sárközy György20 somogyi főispán, aki másolatban szintén megkapta a leiratot tudomásulvétel végett, az előbbiek kapcsán lapszéli megjegyzésként 17 GYENESEI József: Kísérletek a vármegyei közigazgatás megreformálására az 1920-as években. (Első közlemény.) In: Somogy megye múltjából. Szerk.: Bősze Sándor. Kaposvár, 2005. 214. o. 18 Gróf Ráday Gedeon (1872-1937). 1910 és 1917 között Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét főispánja. Aktív részvevője volt a bécsi és a szegedi ellenforradalmi mozgalmaknak. 1920-tól 1921-ig Pest és Szolnok vármegye kerületi kormánybiztosa. 1921. április 14-től december 3-ig a Bethlen-kormány belügyminisztere. 19 Tallián Andor (1864-1935). Közigazgatási pályafutását Somogy vármegyében mint községi gyakornok kezdte. 1887-ben Nagyatádon szolgált. 1902-ben Somogy vármegye főjegyzőjének választották meg. 1914-től a vármegye helyettes alispáni, majd 1919-től 1928-as nyugállományba vonulásáig az alispáni tisztségét töltötte be. 20 Sárközy György 1895 és 1901 között Kaposváron, Nagyatádon és Barcson szolgabírói, 1901-től utóbbi helyen főszolgabírói tisztséget töltött be. 1920-ban Somogy vármegye kormánybiztosa, 1920 és 1926 között pedig a törvényhatóság főispánja volt.
