Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Gyenesei József: TÖREKVÉSEK A HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÓJOG MEGREFORMÁLÁSÁRA AZ 1920-AS ÉVEKBEN
városi és községi képviselőtestületek megújítását célzó törvényjavaslatait október 20-án terjesztette a miniszter a Nemzetgyűlés elé.4 A vármegyei tervezetet november 5-én a közigazgatási és a pénzügyi mellett a közjogi bizottságnak is kiadták tárgyalásra.5 „Az 1867-től a most lezajlott háború befejezéséig terjedő korszak közéletünk rendezésében egy nagy kérdést hagyott hátra elintézetlenül, a közigazgatás reformját. Közigazgatásunk jelenlegi rendszere már megállapításakor sem felelt meg még az akkori követelményeknek sem. [...] És bár a reformot évtizedeken át minden kormány felvette a programjába, azt egyik sem tudta megvalósítani” - állapította meg a belügyminiszter a vármegyei igazgatás szervezeti és háztartási változásairól szóló törvényjavaslat indoklásának bevezető soraiban.6 Ferdinandy szerint a sikertelenség legfőbb oka az volt, hogy az akkori sajátos államjogi helyzetből kifolyólag a köz- igazgatási reform kérdését Magyarországon mindig a politika látószögéből mérték, és sokkal több politikai vonatkozással vegyítették, mint amennyit az ügy természete elbírt volna. A jelenről szólva megjegyezte, hogy az ország nehéz helyzetben van, és az állam felvirágoztatásának, kulturális és gazdasági előrehaladásának a jó közigazgatás az alapfeltétele, de hozzátette, a nagy reform végrehajtására a jelenlegi időpont nem alkalmas, annak megvalósítását az államélet konszolidálódása utáni időkre kell halasztani. Gondolatmenetét folytatva kifejtette, hogy van néhány olyan részletkérdés, amelynek a rendezése azonban nem tűr halasztást. Ilyennek tartotta elsősorban az önkormányzati közületek legfőbb akaratnyilvánító szervének, a törvényhatósági bizottságnak az újjáalakítását. E részleges reformot azért tartotta szükségesnek, mert álláspontja szerint a hatályban lévő jogszabályok már nem állnak összhangban a megváltozott életviszonyokkal, így lehetőséget nyújtanak arra, hogy a közönség képviseletét olyan elemek is elláthassák, akiknek az önkormányzati élettel nincs mélyebb kapcsolatuk. E jelenség következményeit úgy összegezte, hogy a hamis képviselet miatt nem ismerik el a törvényhatósági bizottságot a közösség akaratát képviselő szervnek, amelynek ebből következően nincs tekintélye, nincs ereje, és így működése sem eredményes.7 A tervezet szerint a törvényhatósági bizottság - a dualizmuskori struktúrához hasonlóan — felerészben választott tagokból, felerészben pedig a legtöbb adót fizető állampolgárok képviselőiből tevődött volna össze. A javaslat aktív választójogot kívánt biztosítani minden férfinak, aki legalább 10 évnyi magyar állampolgársággal rendelkezett, betöltötte életének 24. évét és legalább hat éve a vármegye területén lakott. A törvényhatósági bizottság tagjai is csak férfiak lehettek volna, esetükben is megkövetelték volna a 10 év állampolgárságot, a hatéves helyben lakást, továbbá a 26. életév betöltését, illetve az írni és olvasni tudást. Az ily módon meghatározott feltételek - a javaslat ellen tiltakozó vármegyei nemesség állításával, de a tervezet budapesti egyetemi tanár, a Simonyi-Semadam kormány igazságügy-minisztere, 1920 júliusától a Teleki-kormány belügyminisztere. 4 Napló, VI. kötet. 94. ó. 5 Napló, VI. kötet. 257-258. o. 6 Az 1920-22-es Nemzetgyűlés Irományai, V. kötet, 149. sz. (A továbbiakban: Irományok 192022.) Gyenesei József________________________________________________________________ Irományok 1920-22. V. kötet, 149. sz. 66
