Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Péterné Fehér Mária: A KIEGYEZÉS UTÁNI ELSŐ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN (1869)
zösen érdeklik, befolyván azokban az országos felelősség mellett képviseli”. Ez mi, ha nem közös ügy, amit Bagi nem mer nyíltan programjában kimondani. (Tehát a 48. évi törvények szerint is voltak közös ügyek, „amelyek eredetüket a Pragmatica sanctióból, sőt azon időkből veszik, midőn a nemzet a szerencsétlen mohácsi veszedelem után állami hatalmának elégtelensége miatt [...] védelmi szövetségeseket keresni kényteleníttetett.”) Ezt követően a röpirat szerzői elmagyarázták a közös ügyek létrejöttének történetét. „Szabad nemzet szabad nemzettel kiegyezett, Magyarország 48-diki alkotmányát visszaszerezte, s ennekfolytán oly szövetségi szabályokat hozott létre, melyek a méltányosságra támaszkodva, mind két fél megnyugtatását eszközölték”. Visszaállt a sajtószabadság, létrejött a sajtótörvény, az oktatás, hadügyi és nemzetiségi kérdés megoldódott - írták. Mit kíván Bagi (és a 48-as Párt): „a tiszta 48 visszaállítását”. De hát mi a tiszta 48? - tették fel a kérdést a jobbpártiak. Az 1847-48. törvények, amelyek a közös ügyeket elismerték, de a közös dolgokat nem szabályozták? Bagi nem akar forradalmat, de mire vezetne a be nem fejezett 1848 másra, mint,,felzavarokra”, az Ausztriával való kapcsolat veszélyeztetésére. Mutassanak a 48-asok más utat, de csak merev tagadásban nyilvánulnak meg. „A hadügy — így a Deák-pártiak - 67-ig közös volt. Ami a hadsereg vezényletére, vezérletére, belszervezetére vonatkozik a 67. évi törvény szerint is az uralkodó által intéztetik, míg a hadsereg kiegészítése, a megajánlás feltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását, a katonaság elhelyezését, élelmezését, a védrendszer megállapítását, vagy átalakítását illeti a magyar országgyűlés és a kormány feladata. A harc és béke kérdéseire Magyarország a delegációk által egyenlő joggal szól bele, amiről eddig a magyar törvényekben szó se volt.” A külügyet 1848 előtt a bécsi kormány Magyarországra nézve korlátlanul intézte. Az 1867: XII. te. elismerése a külügyet közösnek, de annak kezelését felelős miniszterre bízta, a rá való befolyást Magyarországnak biztosította. A kereskedelem terén korábban Magyarország Ausztriának alá volt rendelve, az 1867-es törvények szerint mint független állam szerződött Magyarország Ausztriával. 1848 az ország belügyeivel önálló pénzkezelést állapított meg, de a közös ügyek költségeiről nem rendelkezett. 1867: XII. törvény a közös ügyi költségeket közös kezelés alá vette. „Nincs könyebb mint a legszentebb ügyet becsmérelni, kicsinyleni; nincs könnyebb mint rombolni - írták a Deák-pártiak. — Teremteni uram! Ehhez szellemi hatalom kívántatik. Nagy dolgokat óhajtani nem nehéz; de a kívánság még nem ugyanaz a létrehozással.” „Becsüljük meg amivel bírunk - figyelmeztetnek Bagi ellenfelei —; túlzásokkal ne idézzük ismét elő szerencsétlen nemzeti balesetünket; keserű megpróbáltatásunk tegyen bennünket összetartóvá és védelmezzük a létező törvényekben a béke áldásait, mert egy újabb megrázkódtatás szülte bukás ugyanaz értelmű a nemzet halálával”. „Polgártársak! Olyan követet válasszunk tehát - szólt végül a jobb párti felszólítás —, ki dicsvágyból, irigységből, nemzetiségi, fajellenes gyűlölségből, vagy nemtelen bosszúállásból nem lehet képes a létező közjót feláldozni; ki nem frázisokkal, ámításokkal és szemfényvesztéssekkel áldoz a közügyeknek [...], ki jobban szereti a hazát, mint ön magát [...]. Éljen Horváth Döme, alsó-kerületi követ!”5'A. válasz_____________________A kiegyezés utáni első országgyűlési képviselőválasztás Kecskeméten (1869) 51 BKMÖL IV. 1608. 1869. 480-483. o. „Az alsókerületi választó polgártársakhoz” c. nyomtatvány. Pest, 1869. 33
