Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Péterné Fehér Mária: A KIEGYEZÉS UTÁNI ELSŐ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN (1869)
Mindkét alkalommal a birtok alapján szerzett választójoggal rendelkezők száma dominált. Ez Kecskemét mezőgazdasági jellegéből következett. 1869-ben iparosok kevesebben kerültek a névjegyzékbe, mint 1865-ben. (Még bizonyítandó, hogy talán a Kecskemétre korábban jellemző nagy állattartás visszaszorulásával olyan iparosok száma csökkent-e, mint a szűrszabó, csizmadia, szíjgyártó stb.) Ami szembetűnő, a kereskedők számának majdnem megtízszereződése. Ez összefüggött azzal, hogy Kecskeméten 1850 után egyre több zsidó kereskedő telepedett le. Az 1867:XVII. tc.- kel egyenjogú állampolgárok lettek, a vagyonuk pedig megvolt ahhoz, hogy a választói névjegyzékbe bekerülhessenek. Nőtt az értelmiségi alapon összeírtak száma és - ami nem kimondottan a polgárosodás irányába mutatott - a régi jogon névjegyzékbe felvettek száma megduplázódott. (Az elszegényedett nemesek itt láttak esélyt arra, hogy legalább politikailag számításba jöhettek.) Minden választási névjegyzékbe felvett személynek az összeíró bizottságok szavazójegyet adtak át. (Ezeket a választás alkalmával kellett bemutatni.) Az összeírás február 14-én befejeződött, 15-én a névjegyzékek a központi választmány előtt voltak. A következő három napra közszemlére tették ki a jegyzékeket, hogyha bárkinek kifogása van ellenük, megtehesse. Már február 16-ától érkeztek kérelmek a központi választmányhoz. Mintegy 84-en éltek kifogással, személyesen vagy írásban keresték meg a központi választmányt. Hat napon keresztül (február 16. és 21. között) tárgyalta a választmány a felszólalásokat. Marton András 4. tizedbeli iparos pl. azt kifogásolta, hogy nem kapott szavazójegyet, igaz, ismerte be, hogy ő az adóösszeírásnál segédet nem jelentett be és jövedelemként sem vallott be 100 forintnyi összeget. A központi választmány ebből kifolyólag elutasította kérelmét. Többen voltak ilyenek, akik az adó csökkentése végett korábban nem vallották be segédjüket vagy jövedelmüket. Ebben az esetben hiába tiltakoztak az ellen, hogy nem vették fel őket a választói névjegyzékbe. Többet azért utasítottak el a választói jegy megszerzésétől, mert nem volt meg a kellő vagyonuk. Muraközy Imrét például ezért utasították el. Mint nemes - régi jogon - mégis megszerezte a választói jogosultságot. Jenei László segéd nélküli iparosként választói jegyet nem kapott jövedelem alapján azonban elérte a 100 forintos határt, így ezen az alapon 1146. sorszámmal felvették az I. kerületi névjegyzékbe. Egy lakos azért szólalt fel a névjegyzékbe felvett Király László ellen, mert az a 11. tizedben lakott és a 7. tizedben vétette fel magát a névjegyzékbe. Kiderült, hogy február 15-én költözött a 7. tizedbe, így a névjegyzékből kihagyni rendelték. Dobos Pál városi drabant választójegy iránti igényét azzal utasította el a központi választmány, hogy „önállással”, mint követelménnyel, a városi szolgák nem bírnak. Többen azért nem kaptak szavazójegyet, mivel az általuk bírt ház csekély értékű volt. A felszólalók becslevelet mutattak be, a központi választmány azonban jónak látta ezeket szakértőkkel felülvizsgáltatni. A választmány Szokolai Józsefet és V. Kiss László építőmestereket kérte fel hivatalosan az épületekről kiadott becslevelek felülvizsgálatára. Volt, aki ellen „jóakarója” tett kifogást, hogy birtoka nincs, ezért el kell őt utasítani. Az illető igazolta birtokát és annak értékét, így meghagyták szavazójegyét. _____________________A kiegyezés utáni első országgyűlési képviselőválasztás Kecskeméten (1869) 1 9
