Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Szabó Bence: A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN
A Bács-Kiskun megyére kiterjedő első komplex területfejlesztési koncepció elmozdulást jelentett az egy évtizeddel korábbi, szélsőségesen technokrata elgondolásokkal szemben, ugyanakkor számos ellentmondásos, kontraproduktiv elemet is megtartott. A fentebb ismertetett tervezet negatív és pozitív oldalait az alábbi gondolatok köré csoportosíthatjuk: Negatívumok- A koncepció paradigmája a településhálózat mechanikus, funkcionális ala-* pú értékelésén nyugodott. A területi tervezést, fejlesztést a közigazgatás és nagyüzemi termelés technokrata nézőpontja felől közelítette meg. Céljait a települési hierarchia leosztásán keresztül kívánta megvalósítani. Kevésbé nyílt lehetőség a forráselosztó központ érdekeltségein és látószögén túleső területek fejlesztésére, sem az ott élő lakosság igényeinek számbavételére. Sőt, a forrásokért folyó verseny esetenként ellenérdekeket is generálhatott a centrumok és a hozzájuk rendelt vonzáskörzetek települései között.- A tervezet a gazdasági és adminisztratív központok műszaki szemléletű fejlesztésére fókuszált, a „vidék” jelentős részét csupán a mezőgazdasági termelés színterének, lakosságát a szövetkezetek és állami gazdaságok munkaerőbázisának tekintette.- Nem fordított kellő figyelmet a demográfia és népmozgalmi jelenségek (kor- összetétel, belső vándorlás) hátterének vizsgálatára. Másodrendű szempont volt a primer és tercier szektorok fejlesztésének kérdése, valamint a kommunális ellátórendszerek mögött álló szolgáltató, kereskedelmi beruházások igénye. A koncepcióban a lakosság kulturális, művelődési lehetőségeinek vizsgálatai sem érvényesültek megfelelő súllyal.- A területi tervezés a forráselosztás tervgazdasági ciklusokhoz igazított koncepciója maradt. Önmagában hordozta a politikai-ideológiai alapon megszabott gazdasági irányokat, nem vette figyelembe a helyi viszonyokban, a lokális kooperációban, szelekcióban rejlő lehetőségeket. A valós helyi igényekkel szemben a területi adottságokhoz kevésbé adaptálható, sematikus beruházások, fejlesztések kaptak legtöbbször támogatást.- A koncepció a településhálózat centrum-periféria viszonyrendszereit parafába. Az elmaradott és ágazati szempontból nem jelentős térségek leszakadását elfogadhatónak tartotta, a területi egyenlőtlenségek fokozódását, divergens folyamatait ezáltal növelte.- Sok esetben mesterséges és rövid életű, monokultúrás gazdasági szerepű településelemeket hívott életre, míg számos „őshonos”, a környezeti-társadalmi viszonyokhoz adaptált életformát mellőzött.- A területhálózat-fejlesztést a közigazgatás területi hatásköreihez igazitotta, az azokon kívül eső kapcsolatokat nem vizsgálta. ____________________________________A területi tervezés Bács-Kiskun Megyei vonatkozásai 177
