Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Szabó Bence: A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN
álló rendszerének új viszonyok közötti konszolidálását és fejlesztését vélték kívánatosnak. A koncepció kidolgozói egyértelműen központ-periféria viszonyrendszerben gondolkodtak, amelyben a rendezőelvet a települési funkciók hordozták. A tervezésben forráselosztás jelentette a területi tervezés fő eszközapparátusát - szándék szerint a már kialakult és funkcionáló térhálózat kohéziós erőinek figyelembe vétele mellett. A területi tervezés dokumentumában kijelölt centrumok, a hozzájuk rendelt alközpontok és periférikus szerepű települések meghatározásakor döntően mechanikus módszert, a közigazgatásban megszabott rangot és a népesség számát vették alapul. Az összeírás szerint a megyében ekkor 58 település érte el vagy haladta meg némiképp a hatékony községszervezés kritériumát, a 3000-es lélekszámot. A kistelepülések közül 20 községben élt legalább 5000 lakos, további 6 településen pedig a 10 000 főt is túlhaladta a lélekszám. A tervezet úgy állt össze, hogy a statisztikai kategóriák alkotta hierarchia és csoportosítás korrelált a besorolt települések funkcióival és lé- lekszámával. Nehezítette az elmélet gyakorlatba ültetését azonban, hogy a megye községi rangú településcsoportja sok szempontból tagolt, heterogén halmazt képezett: „A községek nagysága, szerepköre, fejlettsége rendkívül eltérő. Egyes községek népesség, ellátás tekintetében megközelítik a ’mezővárosi szintet” - áll a községszervezet differenciáinak summázata a koncepcióban.32 A tervtanulmány az országos koncepció alapján meghatározott osztályokhoz rendelte a megye településállományát: I. Regionális központként (társközpont) a megyeszékhely, Kecskemét töltött be első számú igazgatásszervezési, gazdaságirányítási, kulturális funkciókat. Feladat- és hatósági jogköreit az egész megyére kiterjedő illetékességgel gyakorolta. II. Az alrégió központok: Baja, Kalocsa, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feladata volt a hatáskörükbe rendelt tervezési-statisztikai egységekben a termelés koordinációja, valamint az alsóbb szintű igazgatásszervezés ellátása. Az alrégió központok intézményhálózata, kommunális létesítményei voltak hivatva biztosítani körzetük középfokú szintű közszolgáltatásait, áruelosztását. III. Regionális szerepkör nélküli településeket a megyei tanulmány nem jelölt ki. IV. Falukörzet központok azon településhálózati elemek lettek, amelyek a perifériájukhoz (vonzáskörzetükhöz) kapcsolt községek részére biztosítani tudták az alapszintű intézményi és közigazgatási ellátást, és legalább 3-6 nagyüzemi mezőgazdasági egység részére ki tudták helyben elégíteni a munkaerőigényt.33 ____________________________________A területi tervezés Bács-Kiskun Megyei vonatkozásai 3 2 BKMÖL XXIII. 1/a. 512/1966. 25. kötet. 133-134. p. 33 Uo. 135. p. 167
