Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)

Szabó Bence: A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN

Az elsőként megszülető, átfogó területi tervezési koncepció állami határozattá sohasem emelkedett, egyes elemeiben mégis évtizedre szólóan irányadóvá vált. Jelenünkig tartó pusztító hatása a magyar településhálózatban máig beforratlan sebeket ejtett, számos negatív előjelű és visszafordíthatatlan folyamatot indított útjára. Hatására egész térségek, falucsoportok marginalizálódtak, amellyel együtt az Alföldön meghonosodott nagy múltú életformák is rohamos visszafejlődésre és részben pusztulásra ítéltettek, a nagyobb településeken megvalósuló fenntarthatatlan, torzult irányú fejlesztések pedig súlyos, nehezen korrigálható urbanisztikai örökséget jelentenek.

Az 1960-as években újrainduló településhálózat-fejlesztési elképzelések alapjaiban megegyeztek a korábban kidolgozott koncepciókkal, bizonyos elemeikben, felfogásukban azonban lényegi módosításokat tartalmaztak. A megújított területfejlesztési modell paradigmája továbbra is településosztályozási kategóriákra épített, a gazdaság- és elsősorban az iparfejlesztés prioritásához kapcsolódott, ugyanakkor homlokterébe helyezte az ország kiegyenlített gazdasági fejlődésének igényeit is. A tervezetben 9 régióközpont (Budapest, Miskolc, Debrecen, Szolnok, Szeged, Pécs, Nagykanizsa, Székesfehérvár és Győr), 9 régió „társközpont” (egyike Kecskemét) és 80 alrégió központ kapott fontosabb szerepkört.6 A tanulmány végül az előző koncepcióhoz hasonlóan tervezetben maradt, nem vált hivatalos dokumentummá, de zsinórmértékül szolgált a későbbi területfejlesztések kidolgozásában. Elmondható, hogy a pozitív tendenciák ellenére a területi tervezés továbbra is felülről vezérelt irányításban állt, amelyben a települések életpályái, a változások iránya és mértéke külső tényezők függvénye szerint alakult. E rendszerben az ideologikus és voluntarista értékrend, iparközpontú szemlélet ugyancsak meghatározó maradt. A települések fejlődését diktáló szocialista ipartelepítés továbbra is magán hordozta az előző évtized tüneteit: nem talált kapcsolatot az üzemeinek helyet adó településekkel, az ott élő közösség elemi igényeivel, figyelmen kívül hagyta a befogadó lakókörnyezet jellegét, sajátságait. Általában a településtől távol eső központ döntése alapján, mondhatni a „semmiből” nőtt ki egy-egy nagyüzem, gyáregység, nem pedig a polgári tőkefelhalmozás szerves fejlődéséből: a lokális banki, kereskedelmi tőke által akkumulált vagyonból, vagy a helyi kisipar előzményeire támaszkodva.

Szabó Bence___________________________________________________________________

reket, mert más alternatívát /telket/ nem nyújtunk. [...] Ilyen előrefutásnak tartom ezen kívül a vasúti szárnyvonalak leállítását is, vagy azt, hogy tulajdonképpen megszüntettük a tanyavilágban a rendőrjárőrt. Elvettük a rendőröktől a lovat, de nem adtunk megfelelő terepjáró gépkocsit, hogy ezeket a körzeteket is be tudják járni. Ide sorolom a lóadózással kapcsolatos túlzásokat, vagy azt. hogy egy széchenyivárosi boltért ugyanannyi helyiségbért kell fizetni, mint a Matkó-pusztaiért." Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: BKMÖL) XXXV. 1. Az MSZM P Bács-Kiskun Megyei Bizottságának iratai. 1. 7. ö. e. 5. p. Jegyzőkönyv az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Végrehajtó Bizottsága és a Bács-Kiskun Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága együttes üléséről. 1971. november 9. Részlet Romány Pál felszólalásából „Jelentés a tanyavilág helyzetéről és a tanyapolitikai feladatokról Bács-Kiskun Megyében” vitáján.

BELUSZKY Pál, 2003. 251. o.

150