Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Péterné Fehér Mária: EGY ÉPÍTÉSI NAPLÓ TITKAI (A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEP ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE)
Október közepén, a helyreállítások után, a befejezéshez közeli állapotban még mindig történtek módosítások az egyes épületeken a tervekhez képest. Pl. a Jánszky- villánál a bejárat melletti kész padot, amely felett tető és hátvéd is volt, el kellett bontani, helyette a virágtartót hosszabbították meg. Október végén kezdte meg a kályhás a cserépkályhák állítását, elsőként a Ferkai-villában. November 15-én az ösz- szes azbesztpadló elkészült. A Villanyszerelési és Kórház-berendezési Vállalat azonban november 20-án még mindig nem volt kész a munkáival, sőt december 11-én az építési napló szerint: „Kórház-berendezési Vállalattól az összes vízelzáró csapokat felszedik, mivel az előbbiek használhatók nem voltak.”50 1911. december 11-én történt az utolsó bejegyzés az építési naplóba. Gulyás János a következőket írta: „Tekintetes] Művezetőség! Kórházfelszerelési Vállalat által készített víztartályok a műterembérház tornyában elhelyezett] folyik, átáztatta a mennyezetet, sőt a falakat is, különösen a földszinti falakat, ha ezen ázásból eredő károk később mutatkoznak, azok kijavítása, ill. szárazzá tételéért, vagy famennyezetben beállható korhadások helyreállítását magamra nem vállalom. 1911. december 11. ifj. Gulyás János.”5' Itt ér véget az építési napló. Bár az építési napló vezetésével kapcsolatos rendelkezés előírta, hogy az építés minden munkafázisáról, annak befejezéséről, a műszaki ellenőrzésről, az átadásról végig meg kell tenni a szükséges bejegyzéseket, a levéltárban őrzött napló befejezetlenül, lezáratlanul maradt fenn. (Maga a kötet nem telt be, tehát még továbbvezethették volna.) Hogy miért nem került sor a napló lezárására, nem tudni. Mi lett a javításokkal, mikor fejezték be teljesen a munkákat, megtörtént-e az ellenőrzés, vagy mikor volt a hivatalos átadás, ez tehát az építési naplóból sajnos, nem derül ki. Tény az, hogy a Kecskemétre települt művészek 1912 tavaszán tudták csak birtokba venni azokat, ekkor tudtak beköltözni. Hermann Lipót naplójában 1912. április 8-án Kecskeméten tett látogatásáról ezt jegyezte fel: „Kecskeméten 3 napig voltam. Grünwaldék már villájukban élnek, kellemes hely.”52 Július elejére pedig már annyira megsokasodtak itt a művészek, hogy alig fértek el.53 A művészettörténész szemével így festett az elkészült művésztelep: „A gondozott, ligetes-fás, virágágyásokkal tarkított környezetben egymáshoz lazán kapcsolódó, vörös cserepes, magas tetős villák, az egész együttes angolos elővárosi jellege, a művészetek ligete, kis síksági - alföldi Árkádia hangulatot áraszthatott. A közös műterembérház főhomlokzata a nyitott loggiás felső folyosóval, a kissé előreugró körki- látós toronnyal, a másik oldalon a nagyméretű műteremablakok fölötti három plusz két kiugró sarokoromzattal hatásos és egyúttal frappáns építészeti formát kapott. A festőiskola - a közös műterembérház és villák közötti építési fokozatban - ugyanPéterné Fehér Mária ____________________________________________________________ 5 0 BKMÖL IV. 1914/b. A Kecskeméti Müvészteiep építési naplója 1910-1911. 95. o. 51 Uo. 97. o. 52 SÜMEGI Görgy, 2009. 87. sz. irat, 147. o. 53 Iván Ede: Kecskeméten. Pesti Napló, 1912. július 7. 37. o. Közli: SÜMEGI György, 2009. 99. sz. irat, 158-159. o. 144
