Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)

Péterné Fehér Mária: A KIEGYEZÉS UTÁNI ELSŐ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN (1869)

ügyek függetlenségére való törekvést. Az 1867. november 18-án megalakult pesti Demokrata Kör és az 1868 tavaszán szerveződött vidéki demokrata körök támogatását élvező szélsőbal Országos 48-as Párt néven 1868. április 2-án alakult önálló párttá Madarász József vezetésével. Programjában Magyarország függetlenségét, önálló had-, kül- és pénzügyet; nemzetiségi kérdésben a szabadság és egyenlőség méltányos megoldását tartotta megvalósítandónak. Az 1865-68. évi országgyűlés - a kiegyezési törvényen kívül - megalkotta a közös ügyek közös költségei viselésének arányáról (Magyarország 30%) szóló (1867:XIV.), a zsidók egyenjogúságáról (1867:XVI1.), a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló (1868:XLIV.), és az általános - 6-tól 12 évig kötelező - népiskolai törvényt (1868:XXXVIII). A gazdasági, társadalmi átalakulás feltételeinek jogi alapjait lerakta az országgyűlés. A következő országgyűlés feladata ennek biztosítása és továbbfejlesztése lett.

_____________________A kiegyezés utáni első országgyűlési képviselőválasztás Kecskeméten (1869)

Az 1869. évi választás előkészítése

Az országgyűlés összehívására vonatkozóan még az 1848:IV. törvénycikk volt érvényben, melynek 1. §-a szerint az országgyűlést minden évben össze kell hívni. Mivel a három évre választott parlament mandátuma 1868. december 10-én lejárt, új választásokat kellett kitűzni. Br. Wencheim Béla belügyminiszter 1868. december 23-án kelt rendelkezésében felhívta az önkormányzatokat, hogy alakítsák meg az országgyűlési képviselőválasztást lebonyolító, ún. központi választmányokat, a rendelet keltétől számított 20 napon belül.

Kecskemét város közgyűlése december 28-án, karácsony után tartotta meg azt az ülését, amelyen eleget tettek a felhívásnak. Először a két választókerület határait jelölték ki, amelyekben az 1848. évi V. törvénycikk 5. §-a értelmében a város két képviselőjét megválaszthatták az arra jogosultak. A várost a Szolnoki és Vásári főutcák mentén osztották két részre. Az I. vagy felső kerületet alkotta - a korabeli közigazgatási egységekként funkcionáló tizedek közül - a 2., 3., 4., 5. és 11. tized, valamint ide tartozott a külterületeknek az izsáki országúttól a szolnoki útig terjedő része: Ballószög, Nyír, Talfája és Alpár meg Szentkirály puszták. A II. vagy alsó választókerületbe sorolták az 1., 6., 7., 8., 9., 10. tizedeket. A külterületi részek közül Urrét, Városföld, Törökfái, valamint Agasegyháza, Borbás, Bugac és Monostor puszták tartoztak ide.

Meghatározták a majdani választások helyszíneit is. Az I. kerületben az „új városházát”, a II. kerületben az óvárosházát jelölték ki.4

A december 28-i közgyűlésen választották meg a központi választmány tagjait. A testület elnökből és 20 főből állt. Az elnök Hajagos Illés volt polgármester lett, a választmány tagjai pedig:

A még 1746-ban épült városháza 120 év elteltével szűkösnek bizonyult, új építésére azonban nem volt pénz, ezért néhány hivatali osztályt az egykori Arany Sas vendégfogadó, majd megyeházaként funkcionált ún. „Cserepes” épületben helyeztek el, ezt nevezték abban az időben új városházának.

9