Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Szabó Bence: Oktatás- (és) politika. Káderpolitikai kérdések Bács-Biskun megye közoktatásának területén (Az 1950-es évtized fordulója)
pozícióba ilyen személy ne kerüljön.86 A megyében tartósan beállt nevelőhiány okán a klerikális nevelők, hitoktatók alkalmazása a közoktatás elemi érdeke volt, ugyanakkor személyükhöz bizalmatlanul, szerepükhöz ideiglenes jelleggel viszonyult a tanügyigazgatás. Az adott körülmények között a kántortanítók, vallásoktató papok és világi hittantanárok válaszút elé kerültek: pályájukat elhagyják, vagy megpróbálnak alkalmazkodni, idomulni koruk elvárásaihoz. Azonban bármely út mellett is döntöttek, elveik - részbeni - feladása belső vívódásokkal, lelkiismereti konfliktusokkal, meghasonlással kísért választás lehetett. Egy 1948-ban Kecskemétre helyezett kántortanító személyzeti anyagában áll az alábbi jellemzés: „ Jóindulatú, becsületes, őszinte, de teljesen idealista világnézetű. A két gyerekét nem járatja hittanra, a kérdés fölvetésénél látszott, hogy fáj neki, azt mondta, hogy ezt nagyon nehéz volna megmagyarázni [.. .]”.87 A rendszer kereste az egyházi pedagógusok, hitoktatók leggyengébb láncszemeit, azokat, akik akár személyes érdekből, karriervágyból, akár hatalmi nyomásra „megnevelhetők”, a népi demokrácia erőivel együttműködésre késznek mutatkoztak. A pártállam törekvése a klérusba, vagy annak holdudvarába való beférkőzésre a vizsgált forrásokban is megfigyelhető. Erről tanúskodik N., a bácsborsódi fiatal segédlelkész esete, akit a főegyházmegyei hatóság korábban a községből a tanyavilágba irányított át. Az áthelyezést a „népi szervek” helyi képviselője alkalmas lehetőségnek vélte a tisztelendő megkörnyékezésére. A lelkész bár az idáig „nem állt ki a demokrácia mellett, de mivel fiatal ember lehet, hogy még megnevelhető lesz ha nem lesz reakciós felettese közvetlen a háta mögött.” - vélekedett a jelentéstevő.88 A szabad vallásgyakorlás elvét a Magyar Dolgozók Pártja de jure deklarálta, de facto azonban korlátozására, visszaszorítására mindent megtett. A templomkapun kívüli hitélet visszaszorítására tett nyomásgyakorlás egyik frontja a közoktatás volt, fegyvere pedig a burkolt bürokratikus akadályoztatástól az egyházellenes retorikán át a nyílt kényszer alkalmazásáig terjedt. A vallási nevelés tanintézményeken kívülre szorítása különösképp az iskolák államosításának időszakában tetőzött. 1949. szeptember 5-én, már hatalmi pozícióból, minden előzetes tárgyalás nélkül az Elnöki Tanács 1949. évi 5. tvr.-e eltörölte a kötelező iskolai vallásoktatást és bevezette a fakultatív hitoktatást. A végrehajtási utasítás89 megszorításokhoz kötötte az iskolai hitoktatást, amit eleve csak az általános iskolákban és az általános gimnáziumokban engedélyezett.90 A hitoktatás tanév eleji elindításának akadozása, a vallásoktatáshoz fűződő törvényes jog kirívó csorbulása Bács-Kiskun megyében nemegyszer a minisztérium beavatkozását is szükségessé tette. A jelenség több eredőre is visz- szavezethető: állhatott mögötte ideológiai megfontolás, bürokrata túlbuzgóság vagy akár a hivatal hitoktatás iránt tanúsított közömbössége csakúgy, mint a centralizált oktatási igazgatás ügymenetét meg-megakasztó nehézkesség, a személyi nyilvántar- tások elégtelensége, vagy éppen a megyében akuttá vált pedagógus- és káderhiány. 86 BKMÖL XXIII. 11. 165./1950. 87 BKMÖL XXIII. II. 188/1950. 88 BKMÖL XXIII. 11. 90/1950. 89 1101-11-1/1950 V. K. M. sz. rendelet. 90 BKMÖL XXIII. 11. 1101-2-11/1950. Szabó Bence______________________________________________________________________________________ 314
