Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Sümegi György: Egy meghiúsult együttműködés Kós Károly és kecskemét (1909)
ákra. A 2. pontot illusztrálja [...] külföldön a Wiener Werkstätten11, a darmstadti'4, worpswedei kolónia'5, részben a glasgow-i Mackintosch-csoport'6. Művészegyesülést két fontos ok hozhat létre: művészi forrongás, amikor hasonló gondolkozásúak (rendesen a kisebbség, a fiatalság) társulnak, hogy együttesen harcolva új eszméikért, azokat könnyebben győzelemre vihessék" — ilyen a Nagybánya. Másik ok — gazdasági lehet, s szerencsés, ha a kettő együttesen jelentkezik. Nagybányához még hozzáfűzik: az együttes föllépés, a közönség s a kritika meghódítása megtörtént, az eszme diadalmaskodott, de megszűnt a forrongás, a kiválás oka. „Nagybányára ma, a régi értelemben nincs szükség” - fogalmazzák meg élesen, kendőzetlen őszinteséggel. „Szolnokot mesterségesen alapították, és mesterségesen táplálják", „amelyik percben Kriesch Aladár'1 otthagyja Gödöllőt, megszűnik művészeti fogalom lenni". Kós - mert hiszen valószínűleg ö fogalmazta a tervezetet - utal arra is, hogy „a művészet mindenkié" nemcsak „kiváltságos osztályok kiváltsága". A megszületett modern iparművészet s termékei „a tömegek számára szükség lett". „Megszűnnek a mesterséges korlátok”, „leomlanak az építészet, a szobrászat és a festészet közé fölépített válaszfalak. [...] A művészet visszatér igazi feladatához, az alkalmazott- sághoz”. A művészetfejlődés lendítöiként jelzik: a konkurencia megjelenését, a versenyképessé tett termelést, a művészet decentralizálásának megerősödését. A „harmóniában együtt dolgozó egyesülés"-tkbcn, műhelyekben „építész, szobrász, piktor együtt, egy célért, de szabadon dolgozik”. Ország, országrész, város művészete akkor fejlődhet ki, erősödhet meg és terjedhet, ha a „népe fogyasztója lehet a művészi termelésnek", vagyis „ha a művészi fogyasztó képesség arányban áll a művészi termeléssel". Kósék ezen megdönthetetlen axiómájukat a tervezet hátralévő részében konkretizálják, kecskemétiesítik. A polgár igényeiből kialakuló művészeti szükségletek jelentkezésének a sorrendjéről beszélnek: a házát először megépítteti a polgár, s csak azután fordul lakberendezési és lakásdíszítési (szőnyeg, kerámia) kérdések felé. Végső tanulságul említik: „építészet, szobrászat, piktúra együtt dolgozván, meglehet a reménység arra, hogy a telep nem lesz meddő kísérletezés, de eredményezhet értékes, speciálisan kecskeméti ízű művészeti irányt”. Ha és amennyiben, ahol és amikor „a művészi szükség és a gazdasági szükség megtalálta egymást" - 13 14 15 16 17 ___________________________________Egy meghiúsult együttműködés: Kos Károly és Kecskemét (1909) 1 3 A lakberendezés és az iparművészet fejlesztésére Bécsben J. Hoffmann (és mások által) létesített műhelyek (1903-1934). A XX. század első évtizedei szecessziós stílusára gyakorolt hatásuk a magyar iparművészeiben is érzékelhető. 14 Darmstadti művésztelep: angol mintát követve létesítette 1901-ben Ernst Ludwig hesseni fejedelem. B. Scott és Ch. R. Ashbee fiatal angol építészekkel terveztette új palotájának belső berendezését, majd modern szemléletű német művészeket (J. M. Olbricht, P. Behrens stb.) hívott meg. A telep a szecesszió egyik fellegvára lett (megszűnt 1917-ben). 15 Worpswedei művésztelep: a németországi Bréma melletti faluban 1889-ben F. Mackensen vezetésével alakult meg. Fontos szerepe volt a modern német művészet kialakulásában. Legjelentősebb tagjai: P. Moderson-Becker, F. Overbeck. 16 Charles Rennie Mackintosch (1868-1928) skót építész, az angliai szecesszió jelentős képviselője, a glasgow-i művészeti iskola tervezője (1898-99, 1907-09.). 17 Körösfői Kriesch Aladár (1863-1920) festő- és iparművész, a magyar szecesszió jellegzetes képviselője, a gödöllői művésztelep (1902-1920) alapító vezetője. 75
