Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)

Rigó Róbert: Ügyek és következtetések a Kecskeméti Népbíróságról

Népbíróság működésére vonatkozóan nem értek egyet Soós Mihály megállapításával, mert Kecskeméten már ebben az időszakban az MKP érdekeinek megfelelően működött a népbíróság, és nem csak a valóban bűnösök ellen indultak eljárások. Jól nyomon követhető, hogy a városban a polgári középosztály magasabb pozícióiban lévőkre „vadásztak” a politikai rendőrség tagjai már ebben az időszakban.

Véleményem szerint nem lehet egy-egy népbíróság gyakorlatának, vagy egyes ügyek vizsgálata alapján országos érvényű következtetéseket levonni. Át kellene tekinteni az egyes népbíróságok ügyeit, azokat egységes szempontrendszer alapján feldolgozni. Feltételezésem szerint az egyes népbíróságok ebben az időszakban igen eltérő ítélkezési gyakorlatot folytattak, ami az egyes helyszíneken időben is változott, attól függően, hogy miként alakultak a helyi politikai erőviszonyok és a politikai rendőrség, népügyészség, az MKP és a többi párt közötti viszony. Kecskeméten 1945- ben Bánó Mihály rendőrfőkapitány időszakában működött leginkább a jogszabályok figyelmen kívül hagyásával a rendőrség, a népügyészség és a népbíróság. Ezt jól szemlélteti a KNB egyik ülésének jegyzőkönyve is. Ezen az ülésen a nemzeti bizottság tagjai dr. Gruder János népügyész javaslatára arról tárgyaltak önálló napirendi pont keretében, hogy a népbíróságnak a büntetéseket szigorítania kell. A népügyész azzal a javaslattal állt elő, hogy „a népbíróságnak két fontos szempontot kell szem előtt tartani az ítélkezésekkor. A lakosság szívesen olvassa a súlyos ítéleteket. Sőt el is várja azokat. Szeretné, ha a politikai bűnösök minél hamarabb megkapnák megérdemelt büntetésüket. Súlyos és sürgős ítéletekre van szükség. Ezért azt javaslom, hogy a pártok hassanak oda, hogy a népbírósági tanácsba küldött tagjaik önként mondjanak le megbízásukról. Ezután küldjenek be a pártok olyan új tagokat, akik a szigorúbb ítélkezésektől sem riadnak vissza.” Ezután Bánó Mihály rendőrkapitány kijelentette, hogy „nem enyhe ítélet, de túl enyhe ítéletet hoztak a népbírák. Ezt mi sem mutatja jobban, minthogy a népbíróság szabadlábra helyezése után a rendőrség volt kénytelen a szabadlábra helyezett egyéneket internálni. Beszélünk, követeljük a reakció kiirtását, de nem merünk ítélkezni. Tessék visszavonulni, mi rendőrök majd ítélkezünk. Kérem az ítéletek megszigorítását és a delegált tagok, illetve népbírák kicserélését. Szavazással való döntést kérek ebben a javaslatban.” Ezt követően a KNB elfogadta „az ítéletek szigorításának érdekében a pártok vezetőségén keresztül a népbírósági tagok kellő informálását”.92

6. Kecskeméten a politikai rendőrség és népbíróság felállítását követően megkezdődött a véleményformáló helyi elit megfélemlítésének az időszaka. 1945 januárjától a helyi MKP illetve a befolyása és ellenőrzése alatt álló helyi hatalmi szervek a korábbi elittel való leszámolásra és a lakosság megfélemlítésére törekedtek.93 Az MKP befolyása meghatározó volt a KNB tagjaira és döntéseire. Az MKP helyi szinten is ellenőrzése alatt tartotta a vele szorosan együttműködő politikai rendőrséget,

_____________________________________________Ügyek és következtetések a Kecskeméti Népbíróságról

92 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1975. 220-221. o.

93 1946 áprilisában a kecskeméti ferences rendház história domusába a következőt jegyezték be: „A de- mokraíikus élet egyelőre nagyon nehéz. Az emberek nyomorognak. Éheznek és ruhátlanok. Élet- és vagyonbiztonság nincs. Az internálás réme mindig, mindenkit fenyeget. A népbíróságok nem győzik a munkát. Népitéletek kidobják hivatalukból a tisztviselőket, hacsak nem kommunisták. Folyton fasiszta összeesküvéseket lepleznek le." FŰZI László (szerk.), 2004. 152. o.

403