Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Szabó Bence: Oktatás- (és) politika. Káderpolitikai kérdések Bács-Biskun megye közoktatásának területén (Az 1950-es évtized fordulója)
rendszerbe foglalt életpályák, a személytelen, láthatatlan hatalomnak való kiszolgáltatottság, az elrejtőzés, a múlt elfedése mind jellemző meghatározója volt a korszak életérzésének. Sem a „hatalom emberei”, sem annak ellenségei nem tudhatták, hogy sorsuk mikor és milyen okoknál fogva vehet fatális fordulót, mikor hoz érdemtelen kiemelkedést vagy értelmetlen deklasszálódást. Az ’50-es évek iratai közelmúltunk kortörténeti forrásai. A kor dokumentumai beszédesen szólnak a Rákosi-diktatúra prése alatt (túl)élő társadalmi közegről, az iratok a helytörténeti kutatások mellett tágabb dimenziójú tudományos eredményeket is sejtetnek. Az egyéni lét kérdéseit is érintő személyes kapcsolatokat, baráti, családi viszonyrendszerek torzulásait, a közhangulat hullámzását, a társadalmi méretekben ható átrendeződéseket megragadó források további szociológiai, kultúrtörténeti kutatások kútfői lehetnek. Annál is inkább, mert a legkeményebb sztálinista diktatúra évei alatt íródott különféle jelentések, utasítások, beszámolók kendőzetlen nyíltsággal, a maguk legnyersebb valójában tárják fel a háttérben álló hivatali szándékot. A dokumentumokban szereplő tények, primer információk a forrásfeltárás, -elemzés szempontjából másodlagos szerepüek. Az egyoldalú megvilágításba helyezett, koncepciós szándékkal vagy ideológiai sugallatra készült iratokban álló tényközlések a valóságot általában csak „érintőlegesen” metszik. A fegyelmi tárgyalások dossziéi, a káderekről készült jellemrajzok tartalmi elemei, vagy akár az egyes felterjesztett jelentésekben közölt információk nem mérhetők a racionalitás koordinátarendszerének mércéivel. A valóság a politikai akarat, a pártérdek saját törvényű univerzumában kapott valódi jelentést, amely esetenként önmagát cáfoló, paradox változataiban is felbukkan. A legkülönbözőbb utat befutó életpályák, emberi sorsok látszólag értelmezhetetlen buktatói, feltörekvő karriertörténetek nem várt fordulatai ugyanezen a szűrőn keresztül vizsgálhatók és értelmezhetők igazán. Az új szelekciós törvény- szerűségek révén vált az ágasegyházi elemi iskola igazgatója törekvő és megbízható káderré, majd a hatalmi akarat megváltozásával - de ugyan abban a paradigmában - az ellenség diverzáns ügynökévé; gyári munkásnőből lett tankerületi hatósági személyügyi főelőadó, majd félreállított káder; a megyei oktatási osztály magas beosztású tisztviselőjéből, helyettes vezetőjéből látens szocdem, tudata mélyén reakciós elem... A kulturális „ágazatnak” különös jelentőséget adott az elsődleges szerepek (közoktatás, népművelés) mellett annak másodlagos - politikai - funkciója is: elmélyíteni a dolgozó nép tagjaiban a szocializmus eszméjét és a Párt forradalmi szerepét, amelynek sikere létfontosságú volt az átrendeződés évei alatt. A Rákosi-időszak egyház- és kuláküldöztetései, az államosítás és kollektivizálás újabb és újabb hullámai mély társadalmi konfliktusokat nyitottak. A háború után kifosztott és elszegényedett ország grandiózus iparosítási ambícióinak árát döntően az agrártérségekkel fizettették meg, amelyek egzisztenciálisan súlyosan érintették az ország lakosságát. Az egyébként is nehéz életkörülmények Bács-Kiskun sok térségében még az országos átlagnál is rosszabbak voltak. Nagy szüksége volt a Pártnak az elkeseredett és elszegényedett Szabó Bence______________________________________________________________________________________ 318
