Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Szabó Bence: Oktatás- (és) politika. Káderpolitikai kérdések Bács-Biskun megye közoktatásának területén (Az 1950-es évtized fordulója)
záshoz „az aratás sürgőssége végett 1 napot késtünk és az igazgatóság nem fogadta el [a jelentkezést] [...] Kihirdetve nem volt tudomásunkra későnjöt [sic!] ezért maradtunk le igy tehát jógáinktól [sic!] megfosztva érezük [sic!] magunkat. ”98 Az iskolai vallásoktatás és személyes hitélet visszaszorításának jól bevált eszköze volt a népművelés és a társadalmi munka, amely fennkölt elvein túl a gyakorlatban a társadalom szabadidejével való rendelkezést, a magánszféra önkényes korlátozását jelentette. Az oktatási-népművelési hivatal fontos társadalmi feladata volt a fiatalok szabadidő-eltöltésének helyes és hasznos beosztása, mint pl. a nyári vakáció alatt ministráló tanulók részére foglalkozás szervezése, hogy idejüket a „templomozás” helyett inkább hasznos iskolai elfoglaltságokkal töltsék ki." Mátételkén a község lelkésze azon ügyben tett panaszt, hogy a faluban a vasárnapi úttörő foglalkozáson való részvételre kötelezték a tanulókat, igazolatlan hiányzás szankciója mellett. Feltehető, hogy a templomi szertartás idejével az úttörő foglalkozás tartama egybeesett.100 A pártállam deklarált céljai és valós törekvései nem egy esetben feloldhatatlan és an- tagonisztikus ellentétpárt alkottak, így a közigazgatás vezetésével és intézményirányítással megbízott hivatali apparátus a teljes bizonytalanság, tétovázás malomkövei között őrlődött: nézőpont kérdése volt csupán az elvi szinten meglevő szabadságjog akadályozása vagy a klerikális reakcióval való lepaktálás tévútjára kerülés. Jellemző a korszak esettípusaira, hogy a szóban forgó ügyek általában jelentéktelen súlyúak, mesterségesen felnagyított cselekmények voltak. A helyi szintű döntéshozatal működési zavarai, a bizonytalanság közepette a szélsőségek felé hajló, felelősséget önmagáról áthárító vezetői stratégiák jól követhetők a korabeli iratanyagban. Császártöltésen a község általános iskolájának vezetője - teljesítve közzétételi kötelezettségeit - az előző évek gyakorlata szerint a vallásoktatásra vonatkozó rendeletet kidoboltatta.101 Az eset az MDP helyi párttitkárának tudomására jutott, aki azonnal intézkedéseket foganatosított a népi demokrácia kultúrpolitikája ellen vétő, a helyi pártszervezet jóváhagyását mellőző nyilvános közzététel leállítására. Az igazgató - akiről a párttitkár tudni vélte, hogy maga is novícius volt egykor, sőt a faluban a pappal többször is találkozott, meggondolatlan tettével „erősen megnövelte a hittanra jelentkezettek számát”}02 Az iskolaigazgató felismerve a klérus támogatásában tanúsított jóhiszemű bűnrészességét, önkritikát gyakorolt és hamar intézkedett hogy baklövését jóvátegye: „Azt, hogy súlyos hibát követtem el, elismerem. Előadom még, hogy a szülőket megnyugtatva eltávolítottam, amikor a hittanra való jelentkezést kérték tőlem. Ez is mutatja, hogy nem volt szándékom a klérusnak segédkezet nyújtani.”'03 Fülöpszálláson is hasonló helyi villongás zajlott le a helyi pártszervezet és az iskola vezetése között, csak fordított relációban. A helyi szokás szerint a református hittanoktatást a községben ünnepélyes templomi ceremónia zárta le, amelyet az iskola vezetője 1950-ben továbbra már nem engedélyezett. A községben felzúdulást kiváltó 98 BKMÖL XXIII. II. 1100-6-4/1950. 99 BKMÖL XXIII. 11. 128/1950. 100 BKMÖL XXIII. 11. 1100-6-sz.n./1950. 101 BKMÖL XXIII. 11. 82/1950. 102 Uo. 103 Uo. Szabó Bence______________________________________________________________________________________ 316
