Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Szabó Bence: Oktatás- (és) politika. Káderpolitikai kérdések Bács-Biskun megye közoktatásának területén (Az 1950-es évtized fordulója)
alkalmazott diákjaival szemben. Az ügy hátterében részben társadalmi konfliktus állhatott, amelyet a fellebbező tanító az orgoványi népoktatás alacsony presztízsével, 50-60%-os beiskolázási eredményeivel indokol: „A szülők jelentékeny része a tanulást lebecsüli, a felvilágosítást ellenszenvvel fogadja és semmibe veszi. [...] lehet-e vájjon [sic!] népszerű az a nevelő, aki gyáva opportunizmus helyett következetesen és kitartóan küzd a tanulmányi színvonal emeléséért [.. .J”45 Az elmarasztaló határozat indoklásként felhozta, hogy M. magatartása és tanítási módszere ellentétes a népi demokrácia elveivel, mivel osztályidegen származásúként alkalmazott testi fenyítést a proletárok gyerekeivel szemben: „A községbeli dolgozók megállapítása hogy arrogáns, nem odavaló, ellenséges elem”46 a kulák családból származó tanító, aki ráadásul egy egykori katonatiszt testvére volt. Az alsóbb fokú iskolatípusba, tanyavilágba történő áthelyezést is alkalmazták, mint szankciót a renitens magatartást tanúsító vagy osztályellenségnek címkézett pedagógusokkal szemben. V., a kalocsai állami általános iskola egyik tanítónőjének fegyelmi ügyében hozott határozat szerint a tanítónőt kalocsai álláshelyéről a géderlaki elemi iskolához kellett áthelyezni. „így kell határozni” - áll az indoklásban, mert a vizsgálati iratok alapján minden kétséget kizáróan bebizonyosodott a pedagógusnő vétkessége: „nem tartotta fenn a megfelelő kapcsolatot a népi szervekkel és tömegszervezetekkel, idealista világnézetét nem igyekezett kellő önképzés útján megváltoztatni s hivatali munkáját maradéktalanul a szocialista nevelés útjába állítani."*1 H.-t, a kalocsai leánygimnázium egyik pedagógusát hasonló indokok alapján ugyancsak általános iskolai munkakörbe, vidékre (Kecelre) helyezték át. A vizsgálat indoklási része jellemzően ismétlődő, szinte mindnütt fellelhető érveket sorakoztat fel: az oktató ideológiailag alulképzett; munkája a szocialista nevelés követelményeinek nem felel meg; az idealista és a marxista-leninista világnézetek között különbséget tenni nem tud; nem tart fenn megfelelő kapcsolatot a tömegszervezetekkel; a Párttól elszakadva a Párt célkitűzéseit iskolai vonalon nem tudja megvalósítani stb.48 A revíziók során kiemelten kezelt esettípus volt az egyházi személyekhez kapcsolt népidemokrácia-ellenes fellépés szankcionálása. Ezek az ügyek általában azonnali és túlméretezett intervenciót vontak maguk után. Feltűnő szigorral léptek fel a tanulmányi felügyelők és személyügyi előadók az egyház igazgatási központjaiban, tradicionális közép- és felsőfokú (egykori) tanintézeteinél. A személyügyi előadó munkaerő-gazdálkodással kapcsolatos teendői között olvasható, mint „elsőrangú feladat a tankerület klerikális gócainak /Kalocsa és környéke, Kiskunfélegyháza/ a felszámolása”.49 Megjegyzi a személyügyi káder, hogy mindkét helyen római katolikus tanítóképző működött, amelyeket az egyházi befolyás, a materialista világnézettel szemben álló ún. „idealista” almamáterekként azonosított. A személyügyi káder egy külön nyilvántartást is vezetett, amelyből „a klerikális reakció [...] elleni és a tanulmányi színvonal emeléséért folytatott harc állása iskolaegységenként bármikor 45 BKMÖL XXIII. 2/c. 0069-87/1950. 46 Uo. 47 BKMÖL XXIII. 2/c. 0069-22/1950. 48 Uo. 49 BKMÖL XXIII. II. 53/1950. Szabó Bence______________________________________________________________________________________ 304
