Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Gyenesei József: AZ 1934-es Csonka-Bácska dalosverseny története
A jánoshalmi főszolgabíró kendőzetlen őszinteséggel vetette papírra a tervezett eseménnyel kapcsolatos fenntartásait: A járásban, úgy mint a többi bácsmegyei járásban, nincs népművészet, sem népviselet olyan, melyet az idegeneknek be lehetne mutatni. Dalárda egy van tudomásom szerint a járásban Jánoshalmán. Erről sohasem hallottam, hogy valami kiváló lenne. A főszolgabíró kéri, hogy őt a vezetőségből hagyják ki, mert nem szeretne a tömegesen érkező külföldiek előtt felsülni. A szellemi táplálkozás és felfrissülés sajnos a járásban nem hódít, mert az addig próbált előadásokra nem megy el senki."1' A főszolgabíró méltatlan válasza után a hivatalvezető - Lovas Andor biztatására - közvetlenül a jánoshalmiak karnagyához fordult segítségért, megkérve, hogy a mellékelt partitúrákat juttassa el a járásban lévő községek illetékes és megértő embereihez. A kórusvezetőhöz írott soraiban Madarász elnézést kért, hogy a hivatali sorrendtől eltért, de mint fogalmazott, ezt az ügyet szeretettel párosult megértéssel lehet s kell szolgálnia minden magyar honfinak. „ Mentségemül szolgáljon - írta — az a jó szándékú törekvésem, amellyel ezt az ügyet nagyon jól szolgálni akarom."11 A felkért községek dalárdáinak érdektelenségét, passzivitását vagy csak ráé- rősségét jelezte, hogy január 12-ig mindössze három kórus nevezett a versenyre.21 22 23 A helyzeten Madarász személyes kapcsolatainak, valamint szervező- és meggyőzőkézségének teljes latba vetésével rövid idő alatt sokat javított, így az addig még késlekedő, hezitáló vagy távol maradni szándékozó dalárdák közül többen is beadták a derekukat. A következő napokban küldte meg jelentkezését a Csátaljai Dalárda24, a Bácsalmási Dalkör25, a Jánoshalmi Dal- és Zeneegyesület26, a Györgypusztai Dalárda27, a Katymári Daloskor28, a Bátmonostori Községi Dalárda29, valamint a Csávolyi Dalkör30 is. A tompái dalosok miatt Madarász több tiszteletkört is lefutott, a településről ugyanis indoklás nélkül küldték vissza a partitúrát és a nemleges választ. Mint utóbb kiderült, az ottani dalárdaelnöknek, a község gyógyszerészének érzékenységét mélyen bántotta, hogy a szervezők nem őt keresték meg közvetlenül a versennyel kapcsolatban, így elutasította a jelentkezést. A tompái jegyző az alábbi levelet írta Madarásznak a helyzet tisztázására: ,,[a] magam részéről sajnálatos körülménynek tartom, hogy ilyen ember tölti be a kultúra terjesztő szervezeteknek elnöki pozícióját, aki hivatásával visszaélve, ahelyett, hogy kultúrát fejlesztene, azt megakadályozza. KéGyeneseiJózsef__________________________________________________________________________________ 21 BK.MÖL IV. 1427. 14/24/1933. kig. 22 Uo. 23 BK.MÖL IV. 1427. 90/10/1934. kig. 24 Uo. 90/15/1934. kig. 25 Uo. 90/17/1934. kig. 26 Uo. 90/19/1934. kig. 27 Uo. 90/20/1934. kig. 28 Uo. 90/28/1934. kig. 29 Uo. 90/31/1934. kig. 30 Uo. 90/32/1934. kig. 268
