Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)

Sarlós István: Mezőgazdasági egyesületek kulturális tevékenysége Baján a két világháború között

sági Egyesület levelezéséből egyértelműen megállapítható, hogy az országban lévő hasonló szervezetek tartották egymással a kapcsolatot és a kiállításaikra rendszeresen küldték a meghívókat egymásnak.

Az egyesület 1929-ben bekapcsolódott a minisztériumi szakkönyvprogramba is. Ennek keretében minden szakmai egyesület igényelhetett a Földművelésügyi Minisztériumtól ingyenes szakkönyveket a tagjai számra. Az első szakkönyvosztásra az 1929. november 10-i rendkívüli közgyűlésen került sor. Ekkor 100 db baromfi- tenyésztéssel foglalkozó könyvet osztottak ki a jelentkezők között, a rászorultsági alapot, az eddig elért eredményeket és a jelentkezés sorrendjét is figyelembe véve.27

1931-től a nyúltenyésztők is kaptak szakkönyveket, ez a minisztériumtól érkező csincsillák tenyésztéséről szólt.28 A galambászok esetében a közgyűlési jegyzőkönyvek nem írtak a szakkönyvek kiosztásáról, valószínűleg ők nem kaptak ilyeneket. A szakkönyvprogram 1935-ig megmaradt, így az egyesület és a tagság könyvtára is örvendetesen gyarapodott.

A minisztérium a szakkönyvosztás mellett fajtanépszerűsítő programokkal is próbálta segíteni az egyesületek működését. Az ingyenesen juttatott tenyészállatokon való osztozás azonban hosszú távon aláásta az egyesület egységét, 1932-től általánossá váltak a viták.

Sarlós István______________________________________________________________________________________

A baromfi alosztály tevékenysége

Az 1928. március 18-i közgyűlésen Manhold Jenő kifejtette, hogy a fajbaromfi-te- nyésztéssel Magyarországon megérné foglalkozni, mert a viszonylag olcsón tartható szárnyasoknak mind a húsa, mind a tojása értékesíthető.29 A baromfihús magas fehérjetartalmú, könnyen emészthető hús. A tojásnak nagy a tápértéke, hosszú ideig tárolható és nagy távolságra is szállítható. A szárnyasok emellett egyéb ipari alapanyagokat is adnak. A baromfitartás nem igényel komolyabb szakértelmet, ezért szinte bárki foglalkozhatott vele.30 A legfontosabb baromfifaj a tyúk.31 A két világháború között jelent meg világszerte a Rhode Island-hibrid tyúkféle New Hampshire-i változata, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban tenyésztettek ki az 1920-as években, amit ma egyszerűen vörös tojóhibridnek nevezünk.32 A baromfitenyésztés fejlesztése az 1920-as évek második felétől már országos érdek volt, a kormány is propagálta, segítette a termelőket, elsősorban tenyészkakasok kiosztásával és kedvezményes takarmányvásárlás lehetőségével. 1928-33 között minden évben volt

27 BKMÖL X. 101. 1. kötet. 25. o.

28 Uo.41.0.

29 Uo. l.o.

30 Uo. l.o.

31 Magyarország állatállománya, gazdasági gépfelszerelése és gyümölcsfaállománya az 1935. évben. Törvényhatóságok és községek (városok) szerint. Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat. 100. kötet. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, 1937.

32 DOBROHOTOV, A. F., 1950. 775. o. Az első Rhode Island-fajtát az 1850-es évek közepén tenyésztették ki, ezután kb. 10 évente nemesítették a fajtát elsősorban Amerikában, de ezek közül nem mindegyik jutott el Európába.

124