Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Kőfalviné Ónodi Márta: Fegyelmi kihágások egy XIX. századi vidéki gimnáziumban
A politikai helyzet is befolyást gyakorolt a gimnáziumi fegyelmi szabályzatok kidolgozására. Míg az 1864-es szabályok - nyilván a gyülekezési jog korlátozása jegyében - tiltották a titkos társulatok alakítását, a megkülönböztető, főleg tiltott jelvények viselését, a nyugtalanító álhírek terjesztését, sőt még a tanárokat megtisztelő fáklyás zene adását is,20 addig ezek a kitételek már nem szerepelnek a későbbi, kiegyezés utáni fegyelmi szabályokban. A korábbi szabályzatok tartalmazták még a következőket is: „Őrizkedjék minden tanuló a más nemzetiségek vagy más vallásúak iránti ellenségeskedésrei ingerléstől, a más állapotnak, főleg kézművesek, iparosok faggatása és megsértésétől”2' „Mást megvetni vagy kigúnyolni, azért mert más vallásu vagy nemzetiségű tilos, úgyszintén tiltatik a káromkodás vagy mocskos beszéd is.”22 Az 1887. évi szabályzatban már nincsenek benne ezek a tilalmak. Ehhez hozzájárulhatott az a tény is, hogy Félegyházán az 1880-as évektől kezdődően fokozatosan nőtt a más vármegyékből, különösen Torontál vármegyéből származó idegen ajkú (főleg német anyanyelvű) diákok száma. Az 1889/1890-es tanévben például a helyi algimnáziumban tanulók összlétszámának 26%-a volt német anyanyelvű. Az 1869-ben kiadott „Gymnasiumi rendtartás és fegyelem” című nyomtatott miniszteri utasítás összefoglalta az iskolákban alkalmazható büntetések és megrovások különböző fajtáit. E szerint a legenyhébb fenyítés a „magános” figyelmeztetés és intés, ezt követte a nyilvános megdorgálás (osztályfőnök, igazgató vagy súlyosabb esetben a tantestület előtt), majd a tanórán túli „iskolában marasztás” tanári felügyelet mellett. A becsületérzetre hatott az a fajta megrovás, mikor a diákot az iskolában „alsóbb helyre rendelték át”, vagy a pádon kívül kellett állnia a tanítás ideje alatt. A tanuló bezárása már a komolyabb büntetések közé számított. A bezárás csak nappal, előadásokon kívüli időben történhetett, „mindenkor komoly szellemi foglalkozással kapcsolatban.” A bezárás ideje elhúzódhatott, de egy nap hat óránál, összesen pedig 12 óránál tovább nem terjedhetett. A büntetések közül az iskolából való kizárásnak volt a legsúlyosabb következménye. Indokolt esetben először a diák csendes eltávolítását kezdeményezte az intézmény vezetősége, vagyis azt tanácsolták a szülőknek, hogy az illető tanulót vegyék ki a gimnáziumból. Ha ezt nem teljesítették, akkor az iskolának jogában állt a tanuló kizárását határozatilag kimondani. Ha a tantestület indokoltnak tartotta, kezdeményezhette a legkomolyabb büntetés kiszabását, azaz javasolhatta a Közoktatásügyi Minisztériumnak az érintett tanuló kitiltását az ország összes tanodáiból. A fegyelmi szabályok nem tartalmaztak még csak utalást sem a testi fenyítésre. Pedig a korábbi időkben a verés és a korbácsütés mint a büntetés módja nem volt ismeretlen a félegyházi gimnázium tanulói előtt sem, mint azt a következőkben látni is fogjuk. ___________________________________Fegyelmi kihágások egy XIX. századi vidéki gimnáziumban 2 0 BKMÖL VIII. 57. 561/1864 23-25. pont. 21 Uo. 26. pont. 22 BKMÖL Vili. 57. Fegyelmi szabályok a kun-félegyházai aigytnnásiumban 1873. 20. pont. 11
