Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SZABÓ BENCE: ELRENDELT ÜNNEPEK A RÁKOSI-KORSZAK POLITIKAI ÜNNEPEI BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCSI ÉS PÁRTBIZOTTSÁGI IRATOK TÜKRÉBEN

SZABÓ BENCE ELRENDELT ÜNNEPEK A RÁKOSI-KORSZAK POLITIKAI ÜNNEPEI BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCSI ÉS PÁRTBIZOTTSÁGI IRATOK TÜKRÉBEN Az állami, politikai ünnepek Magyarország történelmét meghatározó, sorsdöntő eseményeihez, nagy fordulópontjaihoz kapcsolódnak, és kötődtek a múltban is. Hogy mely dátumokat, eseményeket tekint a politikum és a társadalom vezető rétege megemlékezésre méltónak, már jóval összetettebbé, egyben sokkal érdekesebbé is teszi a képet. Tény hogy hazánk jeles napjait, hivatalos ünnepeit korszakok, eszmerendszerek, politikai berendezkedések egymásnak homlokegyenest ellentmondó módon értékelték. Természetesen hazánk 1100 éves történelme - pusztán historiográfiai aspektusból - nem ennyire önellentmondásos. A politikumnak alávetett ideológia tette azzá. A XX. század viharos történelmi fordulói során az alkotmányos renddel nem illeszkedő - illegitim - módon hatalomra kerülő nómenklatúra mindenkor ideológiájának, hatalmi ambícióinak megfelelő irányba igyekezett terelni kapcsolatát a történelemmel. A diktatúra általánosságban jellemző nézőpontja, amellyel önmaga létezését tekinti, hogy fennállása a történelmi folyamatokból kinövő szerves és törvényszerű - predesztinált - fejlődés eredménye, amelynek bizonyítására hajlandó bármilyen kompilált tényfeltevésre vagy eltagadásra. Célja, hogy az eszmerendszerébe nem illeszkedő tényeket, kontextusokat meg nem történté tegyen, vagy saját nézőpontja szerint megváltoztasson: egyben generációk kapcsolatát értékelje át a múlthoz, történelemhez, kultúrához, szellemi gyökerekhez. A politikában és a társadalmi rétegződésben végbemenő szerkezeti változások szoros összefüggést mutatnak a művelődési viszonyokkal. A II. világháborút követő rövid periódus a polgári „visszarendeződésre", európai értékrendre való visszaállás kudarcba fulladt kísérlete volt. 1948-ra egyértelművé vált, hogy „a polgárosodási folyamatok kibontakoztatására, a társadalmi önszerveződések autonómiájának fenntartására, a koalíciós időszak kulturális sokszínűségének megőrzésére nincs lehetőség"} A megszálló szovjet hatalom haladéktalanul hozzálátott hatalmának, befolyásának megszilárdításához: megkezdődött az ország marxista-leninista platformon alapuló „átgyúrása", „szovjetizálása". A politikai töréspont mentén az évszázados hagyományokkal, szerves kulturális, társadalmi fejlődéssel gyökeresen szakító új hatalmi rend alakult ki: egy életidegen, uniformizált kulturális, társadalmi és politikai-eszmei berendezkedés. Ebben a végsőkig tekintélyuralmi, minden téren totalitárius politikai viszonyrendszerben a demokratikus és korlátozottan autoriter hatalmi berendezkedésre jellemző vonások teljességgel hiányoztak: „legfontosabb ismertetőjegyei az egypártrendszer, a hierarchikusan felépített tömegpártnak alárendelt államélet, az emberi élet minden szféráját szabályozni kívánó hivatalos ideI Valuch Tibor: A magyar művelődés 1948 után. In: Magyar Művelődéstörténet. Budapest, 1998. 160. o.