Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - KŐFALVINÉ ÓNODI MÁRTA: ÖREGDIÁK-TALÁLKOZÓ ÉS MÓRA-EMLÉKTÁBLA-AVATÁS KISKUNFÉLEGYHÁZÁN 1935-BEN

A 15 évfolyamon annak idején összesen 324 fő érettségizett, közülük 86-an elhunytak, 3 fő hollétét nem sikerült kideríteni, így az életben lévő 235 egykori diáktársat kérték fel adakozásra. A gyűjtés során összesen 642 pengő folyt be. Lászlóffy Mihály kimutatásai alapján

42 az derül ki, hogy joggal tartotta a helybélieket közönyösnek az üggyel kapcsolatban, hiszen összesen 104-en adakoztak a táblára, ezek közül csupán 14-en voltak Kiskunfélegyházán élők (az adakozók 13%-a), és ők a befolyt összegnek mindössze csak a 8%-át adták, azaz 51 pengőt. Az emlékmű elkészítésével keviczei Kevitzky Hugó szobrászművészt bízták meg. Úgy egyeztek meg a művésszel, hogy az emlékmüvet 870 pengőért készíti el. Ebből 470 pengőt készpénzben kapott, 400 pengővel tartozott a művész dr. Szegő Ferenc Budapesten élő ügyvédnek, aki Móra Ferenc osztálytársa volt annak idején Félegyházán. Ezt az ügyvédi költségtartozást engedte el Szegő Keviczkynek a szent cél érdekében, meg azért, mert behajtani úgysem tudta volna.

43 Az emléktábla alapja (94 cm x 94 cm) piszkei vörös márványból, míg a tábla középső részén lévő allegorikus kép bronzból készült (60 cm x 40 cm). Ezen a képen látható Móra portréja, háttérben az alföldi táj, a félegyházi szélmalommal és az öregtemplommal, előtérben pedig egy marék búzakalász, tintásüveg, írótoll és könyv. A márványkeret felső részén ez olvasható: „CONFITEOR..." (utalás Mórának az azonos című írására), alulra pedig a következő felírat került: „Móra Ferenc emlékének állították diáktestvérei 1935".

44 Móra portréját a művész fénykép után készítette el. A mintául szolgáló képet Lászlóffy Móra özvegyétől kérte,

43 ám az emléktábla végleges helyéül szolgáló gimnáziumi lépcsőház fényviszonyai miatt Keviczky átfordíttatta a fényképet, így az emléktáblán Móra jobbra néz, míg az eredeti fényképen balra.

46 Az öregdiákok társasága sokáig tépelődött azon, hogy voltaképpen hol is állítsák fel a Mórának szánt emlékmüvet. Sokan érveltek a gimnázium régi épülete mellett (az ún. Nagyiskola, 1935-ben ez már a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek kiskunfélegyházi Constantinum Intézményének iskolakomplexumához tartozott), mondván, hogy a régi épület utcai falába elhelyezett táblát többen láthatnák, mint az új épület folyosóján, ahová Móra Ferenc soha nem is járt, hiszen még a gimnázium egykori épületében érettségizett. Lászlóffy így indokolja, hogy mégis az új épület mellett döntöttek: „mi nem az épületnek, hanem az intézetnek, az iskolának akarjuk az emlékművet adni és ezt az elhatározást indokolja az a körülmény, hogy egyrészt díszíteni akarjuk annak az iskolának az épületét, amely gimnáziumban tudásunk alapját szereztük meg és ezzel az intézettel szemben tartozó hűségünknek és hálánknak adunk kifejezést, másrészt pedig a kései utódok is legyenek büszkék arra, hogy ők is annak a gimnáziumnak a fiai, ahol Móra Ferenc nyerte kiképzését és lássák maguk előtt a követendő példát."

41 KMFGI Az 1935-ös öregdiák-találkozóra vonatkozó iratok. Lászlóffy Mihály egyéb iratai. A gyűjtésre vonatkozó kimutatások. Továbbá: VÉN DIAKOK, 1935. 23. o. 43 KMFGI Lászlóffy Mihály levelei. 340. levél, dr. Kovács Imre Lajos premontrei perjelhez (1935. április 17.); 359. levél, szerződés Keviczky Hugóval (1935. április 18.). 44 Uo. 45 Uo. 326. levél, Móra Ferencnéhez (1935. április 11.); 332. levél, Móra Ferencné válasza (1935. április 12.). 46 Uo. 500. levél, Móra Ferencnéhez (1935. június 20.). 47 Uo. 365. levél, dr. Kovács Imre Lajos premontrei perjelhez (1935. április 26.).