Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

ÖSSZEFOGLALÓK

MÉSZÁROS ZOLTÁN A NÉPI KASZINÓ - PUCKA KASINA SZABADKÁN A dolgozat a szabadkai Bunyevác népi kaszinó történetét foglalja össze röviden, amely „minden jónak a forrása volt" a bunyevácok számára. A tanulmány a népi kaszinó működéséről, vezetéséről szolgáltat adatokat, valamit arról, hogy milyen szerepet töltött be a bunyevác lakosság szokásainak fenntartásában, elsősorban a Prelo (Fonó) kapcsán. A munkából képet kaphatunk arról, hogyan illeszkedett be a bunyevác lakosság a kor magyarországi társadalmába, kik voltak szellemi vezetői, és arról is, ahogy az új délszláv államban mennyire nem vették figyelembe a Kaszinó, és az egész bunyevác közösség érdekeit. CSERI GÁBOR FEJEZETEK A KISKUNHALASI CSIPKEHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL A halasi csipkéről számos írás készült. Ez a dolgozat a levéltári források segítségével igyekszik bemutatni azt a küzdelmet, ami a Csipkeház megteremtéséért, illetve későbbi fenntartásáéért folyt. A halasi csipke megszületése két embernek köszönhető: Dékáni Árpád gimnáziumi rajztanárnak, és Markovits Mária csipkevarrónak, aki Dékáni tervei alapján az első varrott halasi csipkéket készítette el. Dékáni Budapestre távozása utáni évtizedekben a halasi csipke fennmaradása Markovits Máriának és munkatársainak volt köszönhető. A húszas évek végére a csipkevarró műhely súlyos válságba került. Ebből a válságból a széles lobbitevékenységet folytató polgármester dr. Fekete Imre színre lépésével kezdett a csipke kilábalni. A Csipkeház ünnepélyes átadása 1935. június 23-án volt. Vita tárgyát képezheti a csipkeházi berendezés népművészeti hitelessége, de Kiskunhalas városát idegenforgalmi szempontból kétségkívül e ház léte lendítette fel. Vendégkönyvébe fél év alatt 4100 látogató jegyezte be nevét. Ahogy a csipkék értékesítéséről is gondoskodás történt, az előállítók létszámát is meg kellett növelni közel száz főre. Ezért volt szükség a Csipkeház bővítésére, 1939. június 6-án adtak át az új épület szárnyat. A következő években több nehézséggel kellett a Csipkeháznak megküzdenie - elég csak a háborús belövésekre gondolni. A szocialista ipar sem kedvezett a csipke előállítás körülményeinek, 1947-ben az épület egy részében szövőtanfolyam indult. 1952. július 16-án állami támogatással megalakult a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet, amely a Csipkeházat megkapva itt rendezte be székhelyét. A szövetkezetnek a csipkevarró részlegén kívül azonban több más terméket is előállító részlege működött itt, így a csipkemühely önállósága megszűnt. A szövetkezet felszámolása után sikerült a Csipkeházat megmenteni az 1992-ben az önkormányzat által létrehozott Halasi Csipke Alapítványnak. Ezt követően kezdődött a csipkevarrás újabb fellendülése kiadványokkal, kiállításokkal. 1994. aug. 20-án avatták fel Barth Károly: Csipkevarrók c. szobrát a Csipkeház bejáratánál, emléket állítva Dékáni Árpádnak és Markovits Máriának.