Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)

bármikor megváltoztatható, másrészt fenntartotta az ítélöbírák és az ügyészek igényét „mindazokra a pótlékokra, segélyekre és egyéb mellékilletményekre, amelyekben az állami tisztviselők általában részesülnek'. A javaslattal egyetértő Igazságügyi Bizottság augusztus 3-i jelentésében hangsúlyozta, „azzal, hogy a bíróságot kiemeltük az egyéb közigazgatási tisztviselők sorából, megteremtettük a külön bírói és ügyészi státust, csak évtizedes mulasztást hoztunk helyre". A jelentés szerint ugyan nem oldódott meg a „nyomorral hősiesen küzdő, hazafias bírák és ügyészek megélhetésének súlyos kérdése", a javaslat mégis „lényeges könnyítéseket vélt elérni, [...] s a külön státus intézményes kiépítésével erkölcsi tekintetben honorálta ezen kiváló testületet". Az augusztus 12-14-én lefolytatott nemzetgyűlési vitában a képviselők támogatták a javaslatot.

106 Hozzáállásukat jellemzi az a felszólalás, amely szerint „akármennyire ki vagyunk fosztva mindenünkből, találni kell az állam pénzügyi igazgatásának módot arra, hogy bírói kar megfelelő módon legyen dotálva [...]. Úgy kell berendezni a bírák életét, fizetését, hogy azok nyugodtan, minden melléktekintet nélkül, anyagi gondoktól mentesen tudják szolgálni [...] a magyar nemzet reorganizációját". Tomcsányi Vilmos igazságügy-miniszter tárgyalást lezáró hozzászólása szerint azonban a jogos igények ellenére a javadalmazás mértékében „a kormány odáig nem mehet el — az a lehetőség határain túlmegy - hogy a bírákat és ügyészeket olyan helyzetbe juttassa, hogy a mai nehéz viszonyok között is teljesen gond nélkül élhessenek'. Az augusztus 16-án elfogadott javaslat szeptember 4-én, mint az 1920:XX. tc.nyert kihirdetést azzal, hogy rendelkezéseit július l-jétől kell alkalmazni. A királyi ítélöbírák és a királyi ügyészek státusáról" címet kapott törvény ténylegesen megismételte az 1919:XXVII. néptörvény rendelkezéseit. Az 1. és 2. § a bírák, ügyészek részére saját javadalmazási rendszert állított fel, és megállapította, hogy joguk van fizetésre, lakáspénzre, valamint mindazon „pótlékokra, segélyekre és egyéb mellékilletményekre, amelyekben az állami tisztviselők általában részesülnek, továbbá [...] külön képesítési pótlékra' '. A törvény hat fizetési csoportot határozott meg: pl. I. törvényszéki és járásbíró, ügyész, II. ítélőtáblai bíró, törvényszéki tanácselnök, főügyész-helyettes, járásbírósági és ügyészségi elnök, alelnök, III. kúriai bíró, ítélőtáblai tanácselnök, törvényszéki elnök, főügyész, koronaügyész-helyettes, közigazgatási bíró, IV. kúriai tanácselnök, ítélőtáblai elnök, a budapesti főügyész, V. a budapesti ítélőtábla elnöke, a koronaügyész, VI. a Kúria és a Közigazgatási Bíróság elnökei. Az 5. § az egyes fizetési csoportokon belül (az V-VI. kivételével) fokozatokat állapított meg. A kinevezés a csoport legalsó fokozatára szólt, míg az előlépésre háromévente került sor. Azonban a 7. § lehetőséget adott a várakozási idő - külön határozattal - egy évvel történő megrövidítésére, mivel ez „az automatikus előlépés ambíciót csökkenthető hatásának enyhítésére szolgál és különösen alkalmas a rendkívüli értékű tevékenység jutalmazására". Uo. IV. k. 406-430. o.