Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)

A megszálló államok magatartása miatt azonban továbbra is folyamatos volt a magyarok menekülése az ország megmaradt területére, amely óriási nehézségek elé állította a kormányzatot. A Huszár-kormány ezért 1920. január 3-i ülésén úgy döntött, hogy a közalkalmazottak minden megszállt területen letehetik az új államhatalomnak a hűségesküt. A határozat szerint „a magyarság érdeke megkívánja, hogy a tisztviselők a helyükön maradjanak'". Ez annál inkább indokolt, mert „az állam pénzügyi forrásai nem lesznek elegendők arra, hogy elszakadt véreink megélhetését a megcsonkított Magyarország területén biztosíthassák". A minisztertanács azt is leszögezte, hogy a hűségesküt tett tisztviselő „társadalmi bojkott alá nem vonható, és azt neki szemrehányásul későbbi időben nem lehetfelvetnf}

x A kormányzat magatartása azonban nem volt következetes e kérdésben. Az igazságügy-miniszter a későbbiekben elrendelte a menekült bírák, ügyészek és más igazságügyi alkalmazottak igazolását annak érdekében, hogy azok magatartása, „akik a megszálló hatalom által megkívánt hűségi esküt vagy fogadalmat letették, felügyeleti vizsgálat útján ttsztáztassék". Ennek során a megvizsgáltnak nyilatkoznia kellett az eskü- illetve a fogadalomtétel tenyéré, körülményeire és indítékaira vonatkozóan. A nyilatkozatnak ki kellett terjednie az azonos szolgálati helyen dolgozott többi személy magatartására is. Különös súllyal arra, hogy „az eskü vagy fogadalom letételénél a megszállás bekövetkezésekor vele egy székhelyen alkalmazottak közül kinek magatartása mutatkozott esetleg olyannak, mely a többiek elhatározására csüggesztőleg hatott és voltak-e esetleg olyanok [...], akik komoly kényszerítő ok nélkül tettek esküt vagy fogadalmat, esetleg annak letételére [...] önként és idő előtt jelentkeztek'. Kedvezőtlen esetben felügyeleti intézkedést kellett alkalmazni az érintett személy ellen.

82 A kormány 1920. október 27-én kelt 8532. ME. rendeletével elrendelte a megszállott területekről beutazók ellenőrzését, melynek célja a 6. § szerint „az indokolatlan beözönlés meggátlása" volt. E szakasz 1/c) pontja viszont kimondta, hogy feltétlenül bebocsátandók [...] oly közszolgálati alkalmazottak, kiknek számára előzetes alkalmaztatási rendelet adatott kf\ * A kormányzat alapvetően elismerte az ügyészségek munkaerő igényeit és gondoskodott a létszám növeléséről: 1920-2l-ben folytatódott a menekült bírák - immáron államfői - ügyészi kinevezése, illetve az eredeti szolgálati helyüket elhagyni kényszerült ügyészek beosztása az ügyészségekre.

84 A kormány által előterjesztett 1921/22. évi állami költségvetés indokolása szerint „a jogrend és a jogbiztonság mielőbbi helyreállításához fűződő fontos közérdek [...] meghatványozta az ügyészségek munkáját [...]. A kommunista bűnügyek elintézése csaknem másfél esztendőre kiterjedően úgyszólván teljesen lekötötte munkaROMSICS Ignác, 1987. 210. c; SAJTI Enikő, A., 1997, 15. o. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár VII. 22/a. 4093/1922. Debreceni királyi főügyész (1. d.). RT. 1920/1. 544-545. o. Pl. a kormányzó 1920 áprilisában, júniusában, októberében kolozsvári, újvidéki, zombori birákat a budapesti és a pestvidéki, fehértemplomi, újvidéki, korponai bírákat a szegedi, szatmárnémeti bírót a szolnoki, nagykikindai bírót a soproni, 1921 márciusában munkácsi, csáktornyai bírákat a nyíregyházi, illetve a szekszárdi ügyészségekre nevezett ki. IK. 1920/4. 318. o., 1920/6. 408. o., 1920/10. 693. o., 1921/3. 159.0.