Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)
TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)
Az igazságügyi szervezet szolgálati viszonyait illetően folytatódott az elmúlt időszakban kialakult rendkívüli helyzet. Államfő hiányában 1919 augusztusától a bírák és államügyészek kinevezésének jogot a kormány gyakorolta. 68 Új ügyészekre pedig nagy szükség volt: az 1919. novemberi híradás szerint a szervezet „tagjai rettenetesen túl vannak terhelve, mert a bolsevista bűnügyeken kívül olyan hallatlan nagy az egyéb bűncselekmények, és különösen a tolvajlások száma, amire még példa nem volt". Az ügyészi jelentések szerint a „lopás az, amely feltűnően szaporodott. Érthető okát ennek a gazdasági viszonyok képezik, egyes cikkek [...] nehezen szerezhetők meg, magasak az árak". A megromlott közbiztonságot jelezte, hogy a feljelentések „tekintélyes része az ember élete s testi épsége ellen elkövetett bűncselekményekre vonatkozott". (A megromlott közbiztonságot jellemzik Budapest 1920. novemberi bűnügyi adatai: a rendőrség 10 088 bűnüggyel foglalkozott, melyből 9420 vagyon, 252 pedig élet elleni cselekmény volt). 69 A nyomozások teljesítése a törvényhatósági jogú és a rendezett tanácsú városokban az 1919. október 1-jei 5047. ME rendelettel létrehozott államrendőrség, míg vidéken továbbra is a csendőrség, illetve a községi jegyzők és a járási főszolgabírák feladata volt. 70 Az eljárásokat a rendőri szervek nem győzték, illetve nem megfelelően, késedelmesen teljesítették. Az ügyészi megállapítások szerint a „nyomozások befejezését rendkívül hátráltatja a nyomozó hatóságoknak a mai mozgalmas körülmények között más irányban való túlságos mérvű elfoglaltsága, így azok ismételt sürgetés dacára sem képesek megfelelni a megkereséseknek, illetve felhívásoknak". 1 Ügyészi jelentés szerint az új államrendőrségi szervek a megkeresésekre a „kellő személyzet hiánya miatt" gyakran csak hónapok múlva válaszoltak. A rendőri közegek a „letartóztatott egyénekkel a nyomozás során beismerések kicsikarása végett brutálisan bántak [...]. A csendőrség részéről való súlyos tettleges bántalmazásoknak is ismételten jöttem a nyomára", amiért intézkedés érdekében a felettes szervek kerültek megkeresésre, illetve olykor büntetőeljárások is indultak. 72 A nagy munkateher miatt a fogalmazó személyzet nem volt képes feldolgozni az ügyeket". Gátolta a működést az is, hogy a járásbíróságok melletti ügyészségi megbízotti teendőket is gyakran ügyészeknek kellett elvégezniük, mivel az e tisztet általában ellátó ügyvédek tartózkodtak a feladat elvállalásától: az „indokot a díjazás csekélységében jelentik ki, előadásuk szerint 2-3 bűnügy hoz nekik annyi jövedelmet, mintha az ügyészségi megbízotti teendőket egy egész éven át vinnék". 73 Az ügyészeket hatalmas mennyiségű adminisztratív teendők is terhelték: a kimutatások vezetése, a „pénz- és letétkezelés időt rabló és éppen nem jogászi teendői a hivatalvezetésnek hova-tovább elviselhetetlen terhét fogják képeznf\ 14 Az ügyészségek tagjai a nehéz körülmények között is „a legnagyobb kötelesség tudással, fáradságot nem ismerő szorgalommal és kitartással látták el teendőiket". De a vezetői előterjesztések sürgették a személyzet bővítését a feladatok elvégzése érdeBp. K. 1919/99. I.O., 1919/104. l.o. Az Est, 1919. november 16. 3. o.; MOL K.. 579. 561. es. A kaposvári ügyészség. 1921. E. 35/1. jelentése az 1920., a pécsi ügyészség 1921. El. 18. A/21. jelentése az 1921. évről.; ZINNER Tibor, 1989. 94.0. RT 1919/1.752-773.0. MOL K. 579. 561. cs. A szekszárdi királyi ügyész 1921. El. 18. A. 18. jelentése az 1921. évről. Uo. A kaposvári királyi ügyész. 1921. E. 35/1. Uo. A szekszárdi királyi ügyész 1921. El. 18. A. 18.; a pécsi főügyész 190/1923. jelentése az 1922. évről. Uo. A kaposvári királyi ügyész 1921. E. 35/1.
