Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)
TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)
Az ügyészségi jelentések szerint „a kommunista ügyek nehéz feladat elé állították az igazságszolgáltatás szerveit", mivel sok esetben csak nehezen lehetett e „bűntények megtorlására a Btk. szakaszait megtalálni és alkalmazni, nem mindig összhangban a tudomány által tanított joggal és az azelőtti bírói gyakorlattal". Nehezek voltak ezek az eljárások azért is, mert „a személyes torzsalkodások és egyéni villongások köréből sokszor alig lehetett az igazságot kihámozni". Gyakran személyes bosszúnak voltak következményei az eljárások, s „aki szomszédjának ártani akart [...] legcélszerűbbnek azt találta, hogy feljelentette őt, mint volt munkástanácsi tagot". így az ilyen „ügyekben határozottan nagyobb volt a felmentő ítéletek száma, aminek oka az, hogy a kommunista bűncselekmények sokszor nehezebben voltak minősíthetők, büntetőjogilag megmarkolhatok, de a bizonyítás kérdésében is sok volt a felmentés, mert a nyomozás során felmerült terhelő adatok a főtárgyalásra sokszor összezsugorodtak, a tanúk korábbi terhelő vallomásukat többször visszavonták vagy enyhítették" 4 A megtorlások következetes véghezvitele érdekében rendkívüli perorvoslatok kezdeményezésére is sor került. így zsarolási ügyben hozott felmentő ítélettel szemben a budapesti főállamügyész 1920 márciusában jogegységi perorvoslati indítvány benyújtását javasolta a Legfőbb Államügyészségnek. Az okfejtés szerint az „ún. tanácsköztársaság idején uralkodott általános terrorban megnyilvánuló erőszak kétségtelenül alkalmas és elegendő okot" adott e bűntett megvalósulásához akkor is, ha valamely rendelet végrehajtásában eljárt „szervek és közegek [...] újabb, külön erőszakot vagy fenyegetést nem is alkalmaztak"\ 49 Mivel 1920 nyarára a felelősségre vonásokra nagyrészt már sor került, ezért a főügyészekhez augusztus 24-én intézett, bizalmas 29 743. IM. IV. számú körrendelet lehetővé tette a 4039/1919. ME rendelet szabályainak méltányosabb alkalmazását. A főügyész ugyanis engedélyezhette a kötelező letartóztatás mellőzését vagy a szabadlábra helyezést, ha az eljárás „alanyi vagy tárgyi szempontból aránylag kevésbé súlyos beszámítás alá eső cselekmény" miatt folyt. A miniszteri utasítás szerint „a könnyítések helyes alkalmazása méltányosságot és emberiességet, másfelől körültekintést, tapasztalatot és óvatosságot igényeF\ A rendelkezés kihangsúlyozta a döntéshozó felelősségét, mivel a méltányosság gyakorlása nem keltheti azt a benyomást, „mintha az államhatalom ezekkel a cselekményekkel szemben eddig következetesen alkalmazott erélyébőr engedne. 50 A megszilárduló államhatalom megkívánta a jelentős befolyással bíró, a megtorlás politikáját segítő, de azt önkényesen gyakorló, ugyanakkor a kormányzat szándékait sokszor veszélyeztető szélsőséges jobboldali szervezetekkel szembeni fellépést is. Ennek eredményeként eljárások indultak pl. a szociáldemokrata vagy liberális lapok MOL K. 579. 561. cs. A kaposvári ügyészség 1921. E. 35/1. jelentése az 1920. évről; a szekszárdi ügyészség 1921. El. 18. A. 18. éves jelentésében kiemelte, hogy „különösen politikai természetű bűnügyekben a nyomozás folyamán kihallgatott tanúk a főtárgyaláson visszavonják - esetleg rendkívüli módon enyhítik - terhelő vallomásukat". SÍK Ferenc, 1974. 65. o. BFL VII. 17/b. 8843/1920. (l.d.)
