Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)
TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)
letartóztatását is lehetővé tette. A belügyminiszter néhány nap múlva kiadott rendeletével leszögezte, hogy „a rend védelme az egész vonalon a törvényeink értelmében rendes körülmények között erre hivatott hatóságokra bízassék". 38 * A fenti körülmények között 1919 augusztusától az ügyészségek tömegesen folytatták az eljárásokat a 4039. ME rendeletben meghatározott ún. kommunista bűncselekmények miatt. Ennek során 1920 júliusáig az ország meg nem szállt területén 53 304 személy ellen indult eljárás, akik közül elítélésük után 74-et ki is végeztek. 39 A volt kormány, a Forradalmi Kormányzótanács (FKt) tagjai ellen gyilkosságra való felbujtás és más bűncselekmények miatt folytatott eljárásokat a Budapesti Államügyészség. Az okfejtés szerint ők a forradalmi törvényszékekre ruházták a halálbüntetés jogát, ezért a „nevükben, tudtukkal, beleegyezésükkel, utólagos jóváhagyásukkal hozták és hajtották végre az ítéleteket. Ugyanígy a népbiztosok szervezték meg és küldték rendet csinálni a terrorcsapatokat". Velük szemben a Budapesti Büntető Törvényszék 1919. december 26-án ügyészi indítványra kiadott elfogató parancsában szereplő rablást az FKt vagyonokat érintő rendelkezéseire, míg a pénzhamisítást a Tanácsköztársaság hónapjai alatt készített és forgalomba hozott bankjegyekre alapozták. (Az 1920. április 21-ére elkészült vádirat végül felségsértést, lázadást, 167 rendbeli gyilkosságra való felbujtási, zsarolást, lopást, pénzhamisítást rótt a 10 letartóztatott egykori népbiztos terhére.) 40 A legsúlyosabb tettekkel gyanúsított, az FKt karhatalmát jelentő ún. terroristák magatartását illetően Dabasi Halász Lajos főügyész megállapította, hogy „akikkel szemben konkrét bűncselekményt bizonyítani nem lehet, a budapesti államügyészség [•••] gyilkosságra való szövetkezés büntette miatt emel vádat. Az ügyészség a vádat arra alapítja, hogy azok az egyének, akik a [...] tanácsköztársaság szervei és közegei által veszélyesnek és megbízhatatlannak minősített egyéneknek meggyilkolása, testi és lelki sanyargatásokkal való ártalmatlanná tételére létesített [...] alakulatba önként beléptek, gyilkosság elkövetésére szövetkeztek". A főügyész utasította az államügyészségeket, hogy „a terroristákat fogdossák össze, s amennyiben ellenük concret bűncímen eljárás nem indítható, így ezeket [...] szállíttassák be a budapesti államügyészség Margit körúti terrorista különítményének külön fogházába". 41 A gyorsított eljárásokat súlyos kifogások is érték: mint a Jogtudományi Közlöny korabeli száma írta, az „egyéni szabadság tiszteletét aláássa a kötelező letartóztatás, továbbá az, hogy a letartóztatás elrendelése és meghosszabbítása nincs bírói elhatározáshoz kötve és nincs szoros határidőkre szorítva". Az ügyészek előkészítő eljárások soráni „alaki jogszabályok nélküli nyomozását joggal tesszük kritika tárgyává", mivel „az ügyészi omnipotencia egyoldaliivá teszi a nyomozásokat". Az írás kiemelte, hogy az ügyészre kötelező objektivitással szemben „a bolseVÁRY Albert, 1993.; RT 1920/1. 233-234. o. Bp.1920; ZINN ER Tibor, 1989. 67. o. Pl. a Kalocsai Államügyészség 1919. El. 20/7. számú jelentése szerint 1919. augusztus-decemberben 224 kommunista ügy érkezett, melyekben az államügyész 40 nap alatt 160 főt hallgatott ki. L.: BKMÖL VII. 16. (491. d.); BFL VII. 17/b. 1919: 3159, 3236, 3628, 4319, 4327.; GECSÉNYI Lajos, 1968. 129. o.; ROMSICS Ignác, 2000. 132.0. Az Est, 1919. október 18. 3. o. Gyilkosságért való feibujtásért vonják felelősségre a népbiztosokat.; SÍK Ferenc, 1974. 63. o. - Az eljárást feldolgozta: RÉV Erika, 1969. 1-277. o. BFL 17/b. 5177/1919.; BKMÖL VII. 16. (491. d.)