Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)
TANULMÁNYOK - CSERI GÁBOR: FEJEZETEK A KISKUNHALASI CSIPKEHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL
A halasi csipkék egyedülálló technikával varrott csipkék. Markovits Mária az addig ismert varrott csipkeöltések helyett, egyedi és egyben új csipkevarró technikát dolgozott ki. Különlegessége: a motívumok erőteljes körvonala. A halasi csipke varrásának két egymást követő munkafázisa: a kontúrozás és a tűvel szövés. A belsőt kitöltő öltésekből jelenleg hatvanféle változat ismert. A csipkék motívumai változatosak: léteznek növényi díszes, állatos, emberalakos és nonfiguratív ábrázolásúak. Leggyakoribb alkalmazásuk a kis terítő, terítő. Külön szólni kell a címeres csipketerítők divatjáról. Gyakori a szegélycsipke és a ruházati csipke. A csipke sikerének köszönhetően 1906-ban Dékáni Árpád több mint húszéves halasi tartózkodás után Budapestre költözött. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium országszerte létesítendő csipketanfolyamok szervezésével bízta meg. A magyar csipkeháziipar azonban nem válhatott tömegmozgalommá, a két-háromhónapos tanfolyamokon nem sikerült a művészi csipkekészítéssel teljesen megismerkedni a vidék nincstelen asszonyainak. Dékáni Kiskunhalasról történt távozása után a kezdetleges körülmények között dolgozó halasi csipkeműhely vezetése és irányítása, valamint a fenntartással járó anyagi gondok Markovits Máriára maradtak. Az országos hírűvé vált halasi csipke sorsa ez időtől kezdve csaknem három hosszú évtizeden át nem nyert intézményes megoldást. Dékáni helyét a csipketervezésben az 1920-as évektől a legkiválóbb magyar iparművészek váltották fel: közülük is kitűnt a halasi Stepanek Ernő 6 , aki jó nevű festőművész is volt. Érdemes még megemlíteni - többek között - Pongrácz Margit, Molnár Béla 7 , Vorák József 8 és Nagy Kálózi Lili nevét. elhagyottan, nyomorban élt. Sírja a régi református temetőben található. (Forrás: SZAKAL Aurél (szerk.), 2002., 201. o.) 6 Stepanek Ernő (1881-1934) gimnáziumi rajztanár, festő, csipketervező. Művészi tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol többek között Benczúr Gyula növendéke volt. 1903-ban rajztanári oklevelet szerzett, Kiskunhalasra Dékáni Árpád távozását követően került, 1906. szeptember l-jétől a gimnáziumba, rajztanárnak. 1914-től főleg olaj és pasztell tájképeket állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Az 1910-es évek elejétől számtalan halasi csipketervet készített. Az ő tervei, elképzelése alapján alakult ki a halasi csipke jellegzetes klasszicizáló stílusa és ornamentikája, amellyel a csipke második periódusának világsikerét és népszerűségét elérte. Nagy zenekedvelő volt. (Forrás: SZAKAL Aurél (szerk.) 2002., 228. o.) 7 Molnár Béla (1904—1971) textiltervező, iparművész. 1931-1932-ben az Operaházban és a Nemzeti Színházban textiltervező és festő. Sokoldalú tervező. Halasi csipketervein kitűnő érzékkel alkalmazta a hagyományos technika szigorú kereteit a kor ízlését tükröző, modern mintakincshez, főbb éven át tervezett a Csipkeház számára. 1936-ban kapta első állami megbízását a Báthory nevű lengyel hajó oltártcrítőjére. Legismertebb munkái mellett számos kisebb, a magyar népi motívumokból merítő, egyéni stílusú terve ismert. 1957-1962 között újabb csipkéket tervezett. 1948-1965 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt, 1962-től a textiltanszék vezetője. 1964-ben Munkácsy-díjat kapott. Az 1940. évi Milánói Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon ezüst- és bronzérmet, az 1958. évi Brüsszeli Világkiállításon Grand Prix-t nyert halasi csipkével. Emlékkiállítását 1977-ben rendezte meg az Iparművészeti Múzeum. (Forrás: SZAKAL Aurél (szerk.), 2002., 205. o.) 8 Vorák József (1915-1984) múzeumigazgató. 1957-1960 között Kiskunhalason tanárként működött, majd 1960 januárjától a Thorma János Múzeum munkatársa lett. 1968-tól 1979-ig, nyugdíjazásáig az intézmény igazgatója volt. (Forrás: SZAKÁL Aurél (szerk.), 2002., 249-250. o.
