Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SÓBER PÉTER: A BÁCS-KISKUN MEGYEI CIGÁNYSÁG INTEGRÁLÁSA A SZOCIALIZMUS KORAI IDŐSZAKÁBAN (1946-1965)

A putrik száma a megyében 748, amelyben 837 család él 4582 fővel. Állandó településen a cigányoknak mindössze egyharmada él. A romák nagyobb része a nyári időszakban mozgásban van. A cigányok 15-20%-a a felszabadulás óta elérte a lakosság átlagos kulturális és gazdasági színvonalát, és beilleszkedett. Kecskeméten és Kiskunfélegyházán nagyon komoly lépések történtek a telepek felszámolására vonatkozóan, ezek a városok, illetve vezetőik mindig külön elismerésben részesültek. Meglehetősen csekély azok száma, akik lakáshitelt, egyáltalán bármilyen hitelt tudnak felvenni. Lakáshitelt, illetve építési hitelt ugyanis csak az kaphat, akinek a jövedelme eléri az 1000 Ft-ot havonta, legalább 2 éves munkaviszonya van, és az építési költség 10%-ával (kb. 6500 Ft-tal) rendelkezik.

55 így ezek a lehetőségek lényegében hatástalanok maradnak a telepen lakók számára. Az egészségügyi helyzet tekintetében még mindig nagy az elmaradottság. A telepeken élők között igen sok a megfázás, influenza, sok a tüdőbeteg is a nem megfelelő szellőzési és lakáskörülmények miatt, így a kondíciójuk sem megfelelő. Nyaranként pedig a vérhas terjed. Még mindig jelentős probléma a tetvesség. A fertőzésekhez hozzájárul az, hogy nincsenek szeméttárolók, így a szemét gyakran a házak, lakások közvetlen közelében van, ezek mellett megtalálható az emberi ürülék is, tovább fokozva a higiéniai helyzet áldatlanságát. Nincs megfelelő ivóvíz, szóval a sok munka ellenére igencsak lassú a javulás. Nagy az ellenségeskedés, hiszen Kiskunmajsán a cigánytelepen toalettet is építettek, amit a teleplakók szétromboltak. A rendszeres nevelői munkát az otthoni környezet teljesen tönkreteszi. Új jelenség a pártaktivisták szerint, hogy az eddig szinte teljesen elutasított művi terhesség-megszakításokat egyre inkább igénybe veszik a roma nők. A KÖJÁL és a Vöröskereszt megyei titkársága a cigány lakosság nevelése érdekében „minta mama" néven mozgalmat indított a megye 7 nagyobb cigánytelepén. Az eredmények részlegesnek mondhatók. Vannak olyan helyek, ahol rendszeresen beoltatják a kisgyermekeket, máshol viszont nem hajlandók erre. A csecsemőhalandóság magas a nem cigányokhoz képest. A kulturális helyzet egyik szegmensében, az óvodáztatásban nem javul a helyzet. A cigány szülők nem szívesen viszik óvodába a gyerekeiket, ennek oka a ruhátlanságban keresendő, és a nyelvi nehézségek is megjelennek már. Az iskoláztatás terén valamivel jobb a helyzet, hiszen a telepeken élő gyermekek kivétel nélkül beiskolázásra kerültek. Probléma azonban a hiányzások nagy száma, amit meg kell szüntetni, és az, hogy a vándorcigányok gyerekeit nem lehet iskolába kényszeríteni. 1963-ban létrehoztak átmeneti cigány osztályokat. Kalocsán, Kiskunmajsán, Sükösdön és Jánoshalmán l-l osztály, míg Kiskunhalason 2 osztály lett alapítva. Kalocsán és Jánoshalmán azonban már megszüntetésre kerültek ezek az osztályok, a tanulók itt már a magyar gyerekekkel együtt tanulnak, amit üdvösnek és követendőnek tart a párt-és megyei vezetés. Kiskunmajsán a másodikos osztály már beolvadt, a harmadikos azonban nem, ez még továbbra is cigány osztályként működik. A fenntartása indokolt, hiszen itt tömörülnek a túlkoros diákok. Ez annyit jelent, hogy 13-14 éves lányok is járnak ebbe az osztályba, akik közül kettő férjnél van, és egyikük már terhes is volt.

5 Kecelen még nem valósult meg a cigányok beiskolázása, ez az egyetlen település a megyében, ahol a tanköteles korú cigánygyerekek nem járnak Lásd erre vonatkozóan a 2/1965. ÉM.-PM. rendeletet! BKMÖL XXIII. l/a. VB. jkv. 1965.9. k. 127. o.