Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SÓBER PÉTER: A BÁCS-KISKUN MEGYEI CIGÁNYSÁG INTEGRÁLÁSA A SZOCIALIZMUS KORAI IDŐSZAKÁBAN (1946-1965)

A BÁCS-KISKUN MEGYEI CIGÁNYSÁG INTEGRÁLÁSA A SZOCIALIZMUS KORAI IDŐSZAKÁBAN (1946-1965) Bevezetés A Magyarországon élő kisebbségek közül a cigányság az, amelynek történetéről mindmáig a legkevesebbet tudjuk, ugyanakkor ez az a kisebbség, amelyik szám sze­rint a legnagyobb, és folyamatosan növekvő arányszámú. Mindezeket kiegészíti a nagy mértékű, és egyáltalán nem csökkenő előítélet, amellyel a többségi társadalom viseltetett - és viseltetik manapság is - a romákkal szemben. A romákkal sohasem bántak kesztyűs kézzel a politikai döntéshozók. Mindezek ellenére - vagy ennek kö­vetkeztében - a cigányok életvitele az évszázadok folyamán nagyon keveset válto­zott a XX. század derekáig. Falvak, városok külterületein, rosszabb esetben a települések melletti erdős, bozótos vidékeken éltek putrijaikban vagy sátraikban meghúzva magukat, elké­pesztő körülmények között. Életmódjukban lassú változás a szocializmus hullámai­val köszöntött be, ekkortól kezdve tudatosan próbálták javítani életkörülményeiket, és intézkedések sorozatát hozták a társadalomba való integrálásuk érdekében. Tény, hogy a szocializmus évtizedei alatt a cigányok nagy többsége dolgozott és letelepült. A vándorló cigány életmód gyakorlatilag megszűnt az 1980-as évek végére, és a ci­gánytelepek száma is jelentősen csökkent. Elmondható, hogy a cigányság életlehető­ségei jelentősen javultak 1956 és 1990 között, hogy aztán az 1989-1990-ben vég­bement rendszerváltozás után ismét hasonló állapotok uralkodjanak el rajtuk, mint amit a második világháború után már - kis túlzással - megéltek. Tanulmányomban könyvészeti és levéltári források alapján kívánom bemutatni a cigányság helyzetét Bács-Kiskun megyében a második világháborútól - a terjedelmi és időbeli korlátok miatt - 1965-ig. A cigányság helyzete a második világháború után Országos szinten vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az 1940-es évek végén a cigá­nyok helyzete korántsem mondható rózsásnak. 1946-ban két faluban is pogromok voltak. 1 Ezek mellett a megalázások és üldözések más formái is előfordultak, hiszen még voltak nyilvános fürdetések, borotválások is." 1947-ben a központi állam­igazgatás is meg akarta oldani, vagy legalábbis tervezeteket készített a cigánykérdés tárgyában, amelynek során kiadásra került a 165 106/1947. belügyminiszteri rendelet a kóborló cigányok ellenőrzéséről, amely ellenőrzéseket a csendőrök a ci­BÁRSONY János, 2008. 232. o. Uo. 226. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom