Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - KŐFALVINÉ ÓNODI MÁRTA: A LÁNYOKTATÁS KEZDETEI KISKUNFÉLEGYHÁZÁN

nyiban lehetett érezni, hogy az egyházmegyei főhatóság az igazgatónő ügykörének és címének sértetlen fönntartásával a helyi ó-templomi plébánost állította az iskola élére, a felügyelet pedig - az intézeti egység érdekében - a Constantinum főnöknőjének kezébe került. Az időközben megüresedett tanárnői állásokat nővérek töltötték be, így a polgári lányiskola fokozatosan került a nővérek irányítása alá. Az évek során a félegyházi zárdaiskola a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek társulatának második legnagyobb intézménye lett, csak a kalocsai anyaház és annak intézményei előzték meg. A nővérek egyik fő célja volt, hogy a lányoktatás terén lépést tartsanak a társadalmi igényekkel és a korszellem követelményeivel. Ennek jegyében a Constantinumban is többféle iskolatípus, többféle oktatási mód kapott helyet. A négyosztályos elemi iskola és a polgári lányiskola már 1908-tól az intézmény keretei között működött, a tanítónőképző 1909-től indult, 1916-ban a tanítónőképző mellé osztatlan elemi gyakorlóiskolát rendszeresítettek. 1938-ban az országban elsőként itt nyílt meg egy érettségit adó, négy évfolyamú mezőgazdasági leány középiskola. Szerveztek a nővérek ismétlőiskolát, francia nyelvtanfolyamot, kézimunka-, valamint gyors- és gépírótanfolyamot is. * * * Összefoglalásként elmondható, hogy a XIX. század legvégéig Félegyháza nagyon mostohán kezelte a lányoktatás kérdését, még a törvény által előírt kötelezettségét is késlekedett teljesíteni. A város vezetői nem érezték még át sem a lányoktatás fontosságát, sem a nőnevelés jelentőségét. A város vezetése arra törekedett, hogy minél kevesebb költségráfordítással oldja meg a lányok taníttatását, még ha ennek az oktatás színvonala látta is kárát. Az egyházi főhatóság, a váci püspök nagylelkű alapítványa mutatta meg a kiutat, amely megoldást kínált az elhanyagolt és mellőzött lányoktatás ügyének. Bár a város magáévá tette az apácaiskola tervét, de a kezdeti lelkesedés és tenni akarás gyorsan lelohadt, a fiúk iskoláztatásának kérdései ismét felülírták a nőnevelés fontosságát. A nagyszabású terv kibontakozásával meg kellett várni, míg a gimnázium és a tanítóképző elhelyezése megvalósul, ami éppen két évtizedbe tellett. A város végül is a Constantinum megalapításával jóvátette és pótolta, amit oly sokáig elmulasztott. A lánynevelésre kifejezetten jó hatással volt a kalocsai iskolanővérek megérkezése Félegyházára, mert amilyen mostoha volt korábban a lánynevelés ügye a városban, a XX. század elejétől kezdve olyan gyors fejlődésnek indult. A nővérek működésének jótékony hatása hamarosan megmutatkozott az oktatásügyben és a város társadalmi életében is. így joggal állítható, hogy a Constantinum 40 éves működése (1908-1948) a félegyházi lányoktatás virágkorát jelentette.

100 A Constantinum részletesebb történetéhez lásd: KŐFALVINÉ Ónodi Márta, 2001.