Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)
TANULMÁNYOK - KŐFALVINÉ ÓNODI MÁRTA: A LÁNYOKTATÁS KEZDETEI KISKUNFÉLEGYHÁZÁN
súlyozták, hogy ez előkészítő iskola is egyben a továbbtanulni szándékozók számára, a tanítónő képezde és más (postai, távirdai, vasúti) tanfolyamok hallgatásának törvényileg előírt feltétele ugyanis ekkor már a polgári lányiskola eredményes elvégzése volt. A polgári iskola az első évben 51 tanulóval kezdte meg működését. Eleinte a szülők sem tudták - tapasztalat hiányában - hogy milyen iskolára is számítsanak, a gyerekek előképzettsége, kitartása és fegyelmezettsége is igen változó volt, ezért az első évben sokan lemorzsolódtak. 1888 őszén már megnyílt a polgári iskola második osztálya is, de a két évfolyamra összesen csak 46-an iratkoztak be. A tanulói létszám ezután is folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, hiába indult be 1889-ben a harmadik, majd azt követően a negyedik évfolyam is, egyre kevesebb lett a beiratkozott tanulók száma. 1892-ben csak 18-an iratkoztak be, így a jelentkezők csekély száma ebben az évben már nem tette lehetővé az iskolai oktatás megkezdését. Az alábbi táblázat mutatja polgári iskola tanulóinak létszámcsökkenését az öt év alatt. 56 Tanév Működő évfolyam Összes tanulói létszám 1887/1888 I. 51 fő 1888/1889 Hl. 46 fő 1889/1890 MII. 37 fő 1890/1891 I-IV. 45 fő 1891/1892 I—IV. 35 fő A folyamatos létszámcsökkenés oka abban is keresendő, hogy a hatodik elemi osztályt elvégzett lányok kellő és elegendő ismeretekkel rendelkeztek volna a polgári iskola harmadik osztályába lépni. így a polgári iskola első két osztályába mindig is kevesen jelentkeztek, azok fenntartása szinte szükségtelennek tűnt. Bár az iskola vezetői szándékoztak megszerezni az intézmény számára a közoktatásügyi minisztériumnál a nyilvánossági jogot 57 , ez nem sikerült, és 1892-ben érdeklődés hiányában, a növendékek csekély száma miatt mint magánjellegű polgári lányiskola, megszűnt működni. Kézenfekvőnek tűnhetne, hogy 1887-ben, az első polgári leányiskola megnyitása után a magán leánynevelő intézetek bezárták kapujukat. Mivel ezekben a hatosztályos elemi iskolai tananyagot tanították (tehát magán elemi lányiskolák voltak), nem ugyanazt a célt szolgálták, mint a polgári iskola. Igaz, hogy két magániskola tanítónője is a polgári leányiskola megnyitásának évében fejezte be működését Félegyházán, 5 azonban a bezárt intézmények helyét újabb magán lányiskolák vették át. 1889-ben már Gabányi Mária és Bódenlósz (Bányai) Etelka kisasszonyok magánjellegű lányiskolájáról esik szó a helyi sajtóban, 59 1890-ben pedig özvegy Steiner Jakabné Weisz Mária lánynevelő-intézetét említik. 60 (Ez utóbbiba főleg izraelita vallású tanulók jártak.) Ok mindannyian okleveles tanítónők voltak és magániskolájuk megnyitására miniszteri engedéllyel rendelkeztek. 61 Nem volt azonban ilyen gondos minden magániskolát alapító személy. A Csima István kántor által működtetett lányiskolát, bár okleveles tanítókat és tanítónőket alkalmazott, a felsőbb BEÖTHYNÉ Stettina Róza, 1898. 3. o.; Félegyházi Hírlap, 1892. szeptember 11. 1-2. o. Azaz állami érvényességű bizonyítványt adó tanintézetté kívánták nyilvánítani. BKMÖL V. 175/b. I. 1501/886.; I. 372/1888.; I. 539/1888. Félegyházi Hírlap, 1889. december 29. 3. o.; 1890. július 6. 3. o. Uo., 1890. március 9. 3. o.; március 30. 3. o. BKMÖL V. 175/b. I. 636/889., I. 990/889.
