Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

béréről maradt adatunk.

257 Tehát aligha kétséges, hogy a város a hatvanas évekig folyamatosan tartott juhnyájat. Mivel pedig 1662-től megszakítás nélkül áll rendelkezésünkre különféle hivatalos feljegyzés, a város juhászatára vonatkozó adatok örvendetesen bővülnek. „Serkedi embereknek a nagy télben való juhok teleltetéséért fizettem tall. 17." A következő évből már lényegesen bővebb adatsor tájékoztat bennünket, és győz meg arról, hogy a XVI. századtól a folyamat nem szakadt meg. „Anno 1663. die 6. Augusti. Adtunk az juhászok eliben 17 kost, 2 kosbárányt. Item 4 kosbárányt. Die 26. Octobris. Szent Dömötör napkor az város juhait megszámlálván és megbillegözvén, az örege volt 293, id est kétszázkilencvenhárom. A bárányok, melyeket billeg alá vöttünk 52. Mindenestül 345. Azután is hajtottunk oda 15 öreg kost, öt kosbárányt. Die 1. Novembris. Olvastunk János nevü juhász eleiben mindenstül bárányokat és juhokkal együtt 363 juhokat."

258 A következő évtizedekben szinte minden évből maradt olyan adat, amely kétségtelenné teszi, hogy a város folytatta juhászatát. Bár a nyájban lévő juhok számának alakulásáról hézagosabbak adataink, több fontos támpont áll rendelkezésünkre. Az kétségtelen, hogy a hetvenes évek derekára számottevően bővült a nyájban lévő juhok száma: „Anno 1675. die 1. Novembris. Bíró János uram fóbíróságában, Dallos István adószedő bíróságában Sz. Dömötör napkor Vak Istók nyájjuhász eleiben olvastam az város juhait, volt szám szerint 1.830, id est ezernyolcszázharminc." Számuk az egyre viharosabbá váló években, évtizedekben erősen változott. „Váras juha anno 1690 [tavaszán] nro. 564. Brány nro. 242. A fejőn fíatlan és hasas volt nro. 43."

259 Ez a szám az őszre íev alakult: „Szent Demeter napkor váras juha ment ki juhász eleibe in genere nro. 757 bárányokkal együtt.""

60 Igen tanulságos, miként alakult az állomány és annak összetétele a következő években: 1692-ben „Szent Királyi Pál uram főbíróságában és Máté Kovács uram adószedő bíróságában levő juhoknak száma, melyeket őkegyelmek eleibe adtak, fias juhot adtak élőmbe 255, fíatlan juhot adtak 39. Toklyót kossal együtt 369. Bárányt 260."

261 „Anno 1693. die 17. Mártii. Attam az ellető juhász eleiben ellő juhot nro. 430 [...] Attam Sinkó toklyó pásztor eleiben 646 toklyót, kost s ürüt."

262 A következő évek további bővülést jeleznek: 1695. március 31-én „Az nyájjuhász számot adván, adtunk viszont eleibe nro. 1.022 juhot.' A folyamat nem tört meg, így „Anno 1696. die 31. 8-bris. Az nyájjuhász eleibe ment juh nro. 1.889, báránnyal együtt." Az állomány hasonló maradt a következő években is: 1703-ban „Az juhok száma: kosok, ürük, toklyók 1066, fias juhok 449, bárányok 382."

264 Tehát a fenti néhány adatsor alapján egyrészt kockázat nélkül megállapíthatjuk, hogy a század egészében folyamatosan tartott a tanács, vagy ahogyan általában fogalmaztak: a város juhnyájat, másrészt az is egyértelmű, hogy a háborús színterek eltávolodása után a juhtenyésztés egyre biztonságosabbá és rentábilisebbé vált. Az elszórtan rögzített adatok alapján lehetőség nyílik arra, hogy rekonstruáljuk, miként működött a város juhászata. Az eddigi idézetekből is egyértelmű, hogy a város vagyonának e jelentős részéért elsődlegesen a mindenkori főbíró volt a feleSZABÓ Kálmán, 1986. 111-133. BKMÖL IV. 1508/c. 1662. 202., ill. uo. IV. 1504/m. Robotlajstrom, 1663. 120. BKMÖL IV. 1508/c. 1690. Derékadó. A hátsó borító belső oldala. Uo. 1675. 260. Uo. 1690. Derékadó lajstroma, 219. Uo. 1693. 220. Uo. 1692. és 1695. A kötetek lapjai számozatlanok. Uo. 1696. (a kötet lapjai számozatlanok), és 1703. 283.