Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)
TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN
A rideg ménesből időről időre kifogott csikók, lovak betörése, idomítása nemcsak veszélyes foglalkozás volt, hanem komoly ismereteket is igényelt. Ennek három célja volt: megszelídíteni a jószágokat istállóra, a kocsi elé, a megfelelő helyre betanítani és nyereg alá törni. Ezt a munkát részben a csikósok, részben a lovászok, részben pedig a béresek végezték. Rajtuk kívül a helybeli cigányok is eredményesen munkálkodtak. Több erre utaló adatunk van: 1685-ben Koré 4, Tóth Gergely 8, Szij Jártó Gergely 4, illetve 5 garast kapott lovak tanításáért. Két évvel később: „Koré cigánynak lótanításért attunk gar. nro. 20." 1696. március: „Koré cigánynak két csikónak tanításáért [...] az úr számára tall. 2." 1699-ben Montecuccoli egyik lovát is Kecskeméten tanították. 204 Néhányan oly mértékben szakosodtak erre a mesterségre, hogy ragadványnevüket erről kapták: „Az mely Lovát keresi Földvári György Ló Tanító Miskán, ki Véber Dániel lovait tanította...". 205 Ezekben az évszázadokban az Alföldön tenyésztett lovak fajtáinak beazonosítására még senki sem vállalkozott. A másfél évszázados török hódoltság idején az itt általánossá vált fajtát, illetve fajtákat a törökök révén ide került keleti (arabs) vér keveredése minden bizonnyal csak javította. 206 E századból való feljegyzések a lovak fajtájára nem tesznek utalást, legfeljebb azok színét említik. Ezek közül emelünk ki néhányat. A legkorábbi adtaink 1591-ből valók: „Az terekek hattak wolt itt egy kek kecheiel lowat [...] Pesti János Vram Adott Beles Istwannak egy bitang kechel lovat...". 1592: „Kozma Dánielnek kiadatik egy fehér kurta bitang ló... 1592: Egy fekete paripa ló ára [...] egy deres ló ára...". 1659-ben egy „vörös dörös" lovat hajtottak be a városházához. 207 A magyar barokk költészet egyik legjelesebb alkotja, a bécsi barokk külsőségeit jól ismerő fiatal főúr komoly igényeket támasztott fogatai összhangjával kapcsolatosan: 1670-ben Koháry István számára „hat szekeres felette szürke csikókat" fogtak ki több gazda méneséből. 1674-ben ugyancsak neki „két fekete lovat" küldtek. 1677-ben azt jegyezték fel, hogy Ónodba egyik német generális számára ugyancsak „két fekete kanca lovakat adtunk...". Ebben az évben Koháry Imrének Selmecre egy „kék lovat" vittek fel. Néhány héttel később jegyezte fel az adószedő: „Pesten vettünk egy almás-kék lovat", amely minden bizonnyal a város ménesébe került. Az év folyamán Erdődi grófnak küldtek „egy fekete kanca lovat". 1678-ban „Nacza Lukács amely 2 lovakat ide küldte volt [...] Egy barna nyerges paripa ló, a másik egy barna szürke [...] Pulyai Balázs egy szürke kanca lovat megismervén...". 208 1698-ban Koháry István számára vett „fekete csikóért" kellett a tanácsnak fizetni. A következő évben herceg Eszterházy Péter „veres lováért" fizetett az egyik helybeli gazdának a tanács. 209 A város határában felnevelt lovak iránti kereslet mindvégig igen nagy volt. Ezt nyilván elősegítette az is, hogy a csaknem állandósult háborús körülmények miatt a lovakra több területen is igen nagy szükség lett. A század második felében se szeri, se száma a nádornak, a földesuraknak, a katonaság és közigazgatás különféle rendű és rangú potentátjainak ajándékba, adóba, „discretióba" küldött lovak vásárlásáról szóló kiadásoknak, feljegyzéseknek. Több esetben nehéz eldönteni, hogy a kedvesRUSVAY Kálmán, 1976. 56-57., ill. BKMÖL IV. 1510/i. 1687.20-31. BKMÖL IV. 1510/i. 1695. 23-40., IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 131. Lényegében ezt állapítja meg RUSVAY Kálmán, 1976. 59. IVÁNYOSI-SZABO Tibor, 1996. 29., 32., 37., 39. és 67. BKMÖL IV. 1510/i. 1674/b. 66. Uo. 1670. 55., IV. 1508/c. 1673. 191-199., IV. 1510/i. 1640-1707. Töredékek, 82., Uo. 1676. 8798., Uo. 1676. 36-37., Uo. 1677. 42-61., Uo. 1698. 39-61., Uo. 1699. 36-42.
