Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

tehát kétségtelenül egy jómódú gazda vagyonán osztozott a család. Szabó Mihály pedig 1655-ben kelt végrendeletében rögzítette, hogy „Amely kevés jószágunk vagyon, harmad része az engemet illetett volna, ha Isten életemet meghosszabbítja...". Ezen harmadrészből kapott rendelése értelmében a prédikátor két csikós lovat, feleségének tíz csikós lovat hagyott, az iskolának pedig egy harmadfű csikó jutott. Aligha kétséges, hogy az igen jómódú család lovainak száma közel félszáz lehetett. Minden bizonnyal önálló ménesük volt, és ehhez társult néhány kisebb gazda. Ezt támasztja alá a végrendeletnek e kitétele: „Sárközi János adós az lovak őrzésében 4 tall., az nyaraló földbérben 2 tall." Lényegesen szerényebb, de feltétlenül jelentős állomány tulajdonosa volt az a Kozma Jakab, akinek vagyonáról 1680-ban készült inventárium: „...monyos lovunk ára tallér 65. Két csikónk ára tallér 64 [...] 16 ló in fructibus...".

190 A kezes jószágokat a városban, a házaknál tartották. Ezek részére az esetek nagyobb részében - legalább télre - istállókat építettek. A törökellenes harcok során ezekre az épületekre is sorra jelentős adót vetettek ki.

191 Az igás- és főként a hátaslovak takarmányozásukat illetően a szarvasmarháknál igényesebbek voltak. Éppen ezért ezek takarmányozása komoly gondot jelentett még a katonai egységek számára is, amelyek gazdaságon kívüli eszközöket is gyakorta igénybe vettek. Ennek egyik módját érzékelteti a következő néhány eset: „Az nags. Basa és Kench Tartó Parancsolattya Zerent moly 39 lowat az Kewyek Itt Hattanak, azokat kiknek osztotta az Byro Wram Swg István." Két hét múlva, 1594. január 26-án „Másodszor Ismét az Kyknek oztotta ket ket hétig ezen rend zerent." „Haradik el Oztasban kiknek vannak az Pasa Szamara Walo lovak."

192 A civilek - tavasztól őszig - a közvetlenül nem hasznosított jószágokat a közös legelőre, a „Nyomásra" hajtották. Még 1768-ban is 167 lovat találunk a nyomási ménesben. Az igáslovak számának megállapítása rendkívüli nehézségeket jelent, mivel a dicális adózást Kecskeméten csak a XVIII. század elejétől követték, ezért az összes lovat tartó gazda nevét és jószágainak számát csak ettől fogva ismerjük. Ezért a minél pontosabb behatárolás érdekében egy-egy családról készített feljegyzések és a különféle lajstromok adataihoz vagyunk kénytelenek fordulni. A legelső lajstrom 1633-ból maradt ránk: „Az kiknek egy-egy lovaik az nagy vezér eleiben vadnak." A felsorolásban tíz gazda neve található, köztük háromnál „egy kocsi" igénybevételét jelezték. Ugyanebben a robotlajstromban található további két olyan feljegyzés, amely lovak igénybevételét említi: „Az mely ló kocsik Jankó fele mentenek tizedből Böde Mihály, Nagy István, Koncz Lukács, Ola Péter." Ugyanezen az oldalon: „Az kik hátra maradtak." A névsor 18 gazda nevét rögzíti.

19

"

1 Valamivel bővebb másik jelentős nyilvántartás, amely 1663-ban készült, már lényegesen több lovat tartó gazda számát örökítette meg.

194 (L. XI. táblázat.) Bár ez a kötelezettség igen sok gazdát érint, azok számbavételét teljesnek távolról sem mondhatjuk. A robotra kötelezett IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002/c. 17., ill. 20-21. Bizonyos normák betartása érdekében a tanács az istállók építését is külön engedélyhez kötötte. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991. 31., ill. 37. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 35. BKMÖL IV. 1504/m. Robotlajstromok, 1633. 3., ill. 85. A táblázatot az előző lábjegyzet alatt hivatkozott forrás 176-177. oldalain lévő nyilvántartás adatai alapján állítottuk össze.