Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

30. nap árultunk 7 tall., item 4 tall. 31. nap árultunk 4 all., item 3 tall. 32. nap árultunk 2 tall., item 5 tall., gar. 2."'

53 Egy jelentős folyamat alaposabb elemzése érthetően egyetlen adatsor alapján nem lehetséges, ezért néhány további támpontot célszerű megadni. A helyi fogyasztást és a mészárszék forgalmát ennek ismeretében célszerű értékelnünk. A század végére a város és lakossága, miként az egész ország, rendkívüli módon elszegényedett. Az állatállomány nagymérvű csökkenése, a hadsereg változatlanul rendkívül nagy igénye azzal járt, hogy az árak - miként később látni fogjuk - erőteljesen emelkedtek. Ezért mind a hatóság, mind a helyi tanács kénytelen volt az árakat már korábban limitálni. Ez történt 1693-ban is: „Determináltatott, hogy szék Bírák Uraink az húsnak fontját hat pénzen mérjék." Két évvel később: „...az húsnak fontja járjon 7 pénzen, a faggyúnak penig fontja 16 pénzen, másája 16 forinton." A mészárszék működését is a változó igényekhez igazították: „A székbíráknak megparancsolták, hogy a mészárszéket reggel 5 órakor nyissák és délelőtt 10-ig nyitva legyenek [...] ha a várost hússal nem győzik, tehát hentesek állíttassanak...". Alig néhány hónappal később, 1700. június 28-án hozott döntés alapján: „mivel a székbírák a várost elegendő hússal nem tudják ellátni [...] ezért 10 hentesek állíttassanak, kik szerdán és szombaton elegendő húst vághassanak [...] 10 hentes a piacon árulhat [...], de mindenkor egy pénzzel alább mintsem a város székében adgyák, azon kívül az becsületes városnak minden marhától adgyanak 10 polturát."

154 A marhahús értékesítése mellett a város mészárszéke a faggyú hasznosítására is kellően összpontosított. Ez annál inkább szükséges lehetett, mivel a korabeli igények miatt felhasználása jóval szélesebb körű volt, mint napjainkban, és ára is ezért lett lényegesen magasabb. A török hadsereg is rendszeresen és nagy mennyiségben igényt támasztott e téren is. Egyetlen példa jól érzékelteti ezt: „Berkes Orbánt az nazur 100 font és a tolmács 30 font faggyújával felküldvén Budára, adtam neki 6 párát."

155 Az értékes portéka minőségének megőrzéséről a tanács időről időre gondoskodott: 1685-ben „Váras faggyasház csináltatására vettem karókat gar. 8."

156 Ennek tartós használatát jelzi egy 1700. évre utaló feljegyzés is: „Faggyút vittek el 21 mázsát városházához...".''

7 A faggyú mellett a másik jól hasznosítható melléktermék a nyersbőr volt. Ennek értékesítésére több kereskedő is vállalkozott.

158 A következő néhány hosszabb idézést az is indokolja, hogy mindegyik fontos adatokat szolgáltat a város mészárszékének tényleges forgalmáról, a helyi piac, a helyi fogyasztás mértékéről is. A bőrökkel történő kereskedés méretét, tényleges gazdasági súlyát csak úgy tudjuk érzékeltetni, ha a város mészárszékének ilyen irányú forgalmát ismerjük. Az egyik időszak 1683 júliusától 1684 márciusáig terjedt. 153 BKMÖL IV. 1510/g. 1693. 57-58. Sajnos közelebbi dátumot nem ismerjük, így nem tudjuk, hogy az év mely szakaszából származik ez az unikumszámba menő kimutatás. A jobb áttekintés érdekében jelezzük, hogy ekkor egy tehén átlagos ára: 19 forint 68 dénár (10,93 tallér) volt. I5

" IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 150., 159. és 193. 155 BKMÖL IV. 1510/i. 1685. 15-22. 156 BKMÖL IV. 1510/a. 1685. 16-29. 157 BKMÖL IV. 1510/g. 1693. 101-102. 158 Szakály Ferenc egy gyöngyösi kereskedő munkájának feltárásával kiváló áttekintést adott erről.