Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

A magyar állam és a nemesi vármegye által a városra kivetett nagy mennyiségű „quartély-pénz" jelentős részét nem tudták a lakosoktól behajtani, mivel a háborús állapotok miatt a jószágok exportja csaknem lehetetlenné vált. A hatóság és a hadsereg szívesen fogadta a szarvasmarhákkal történő fizetést is. így 1684 folyamán négy alkalommal több mint 350 szarvasmarhát szedtek be a város gazdáitól.

137 A törökellenes háború során a hadsereg tisztjeinek jószándékát, pontosabban követeléseik valamelyes mérséklését a legkülönfélébb eszközökkel kellett a város számára biztosítani. Olykor tenyészállatokat kértek. „Budai commissarius urunk őnagysága számára az mely bikát hajtott el a szegény váras, Szíjártó Andrásnak fizettünk 14 tallért." „Wodemon hercegnek az mely 8 ökröket adott a becsületes váras pro discretione, azon ökrökért [fizetett] 160 tall."

138 Tenyésztésre is igyekeztek különféle módon szerezni kecskeméti állatokat a német tisztek. Heisler generális különösen hírhedté vált szertelen zsarolásairól: „Vöttünk Heisler urunk őnagysága számára borjas teheneket ily renddel. Szíj Jánosé tall. 18. Bede Lukácsé tall. 18. Körös Mihályé tall. 18. Oláh Istváné tall. 18. Oláh Jánosnéé tall. 18. S. Királyi Jánosé tall. 18." „Méltóságos generális Schlick uram őnagyságának pro discretione 10 borjas tehenek árába fizettünk... tall. 152." „Méltóságos Eugenius őhercegsége számára adván pro discretione 10 borjas teheneket, fizettünk... tall. 140."

lj9 A háború idején, amikor a jószágok értékesítése külföldön szinte lehetetlen volt, ugyanakkor a hadsereg számára szarvasmarhákra nagy szükség lett, a sarcolás méretű adókat a város szarvasmarhákkal igyekezett kiegyenlíteni. Már 1686-ban is kétezer tallér „portio-pénz" kifizetése érdekében 155 ökröt hajtottak Győrbe 1600 tallér értékben. A következő évben 187 darab marhát hajlottak nyugatra, hogy a városra kivetett adót kiegyenlítsék.

1 A tehenek tej éltetése a szarvasmarhák hasznosításának csak igen csekély részét képezte ebben az időszakban. Annál inkább, mivel a szürkemarhák tejelőképessége viszonylag csekély. A tehenek aránytalanul nagy része - békésebb időszakokban - a rideg baromban kizárólag a tenyésztés, a szaporítás célját szolgálta. Az is kétségtelen viszont, hogy a városban, bár viszonylag kis számban, a házaknál tartottak fejős teheneket. Ezek nyilvánvalóan szelídebbek voltak, mint a baromban felnőtt jószágok. Egy nagyobb gazdaságban akár több fejőstehén is volt a házaknál, hogy az év egészében biztosítani tudják a család és a cselédek számára a tejet és a tejtermékeket. Erre utal pl. Nagy György testamentuma, amelyben a gazda név szerint sorolja fel tejelő teheneit: „Hagyom az szent egyház számára az Kajla tehenet [...] Az nagy oltárhoz az szelíd tehén fiát. Az Boldogasszony oltárához az Bimbó tehén fiát. Az szent Ferenc oltárához az Medve tehén fiát [...] Hagyom az Kecske tehén fiát az Szűz Mária kápolnájához."'

41 A második „Tehenekrűl való ratio" címet kapta. Itt a közel kilencven gazdától behajtott 98 tehenet vettek számba. BKMÖL IV, 1508/c. 1684. 209-221. BKMÖL IV. 1510/i. 1692. 12-31., uo. 1693. 42-53. Uo. 1695. 66., ill. 1698. 39-61. Itt is csak egy-egy példát ragadtunk ki a sok közül. Az ajándék mértéke ritkán volt kisebb, annál többször nagyobb: 1693-ban is „Kecskemét pedig Eugen szavojai hercegnek 12, gróf Schlick tábornoknak is 12 borjas tehenet hajtatott...". HORNYIK János, 1860-1866. III. 273. BKMÖL IV. 1508/c. 1686. Német adó, 385., ill. 374-375. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002/c. 39-40.