Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

Kozma Mihály után 1680-ból egy hagyatéki leltár maradt ránk. Itt mindent pontosan és szám szerint rögzítettek. A különféle, házban és ház körül található ér­tékek felsorolása után ezt rögzítik: „Egyéb jószág: 36 marha in fructibus. 16 ló in fructibus. 118 juh in fructibus." 1 13 Ugyancsak 1680-ban testált Juhász András. Elő állatainak számára a következő kitételekből következtethetünk: Elsőben hagyok az páter franciskánusoknak miseszolgálatra három tehenet, lelkemért. Másodszor az há­rom oltárokra három harmadfű tinót, az kápolnára egy harmadfű üszőt, az kordások­nak egy tavalyi borjút. Harmadszor hagyok feleségemnek, szakasztván 50 tallérokat és a házat, négy borjas tehenet, a kivel táplálja magát. Negyedszer [...] hagyok az szent Miklós templomra egy tehenet."" 4 Markó Pál 1685 márciusában tett végrendelete egy szerény, mondhatjuk egy kisbirtokos állatállományáról tájékoztat bennünket. „1. Elsőben az kettei öreg ök­röknek egyikét az templomra, az másikat penig mise szolgálatért hagyom. 2. az öre­gebbik lovat, egyiket hagyom az három oltárra. 3. Az kápolnára az kordásoknak ha­gyok egy kék tehenet. 4. Azonban az feleségemnek hagyok az nyolcad részön kívül 2 tehenet, az melyiket szereti. [...] Item Baranyára az atyámfiának hagyok egy bor­jút." Igen figyelemreméltó jószágállományról rendelkezett Nagy György 1695 feb­ruárjában. Ez több tekintetben is komoly tájékozódási pont lehet a korabeli jószág­tartással kapcsolatosan. „1-mo. Hagyom az szent egyház számára az Kajla tehenet. 2-do. Hagyok az 3 oltárhoz 3 rúgott borjút. Az nagy oltárhoz az szelíd tehén fiát. Az Boldogasszon oltárához az Bimbó tehén fiát. Az szent Ferenc oltárához az Medve tehén fiát. 3-tio. Hagyom az Kecske tehén fiát az Szűz Mária kápolnájához. [...] 6-to Hagyok az gyöngyösi ispotályra egy 3 fű kanca lovat. 7-mo. Az Baranyán levő 2 atyámfiának Gyönge Gergelyné és Győrfi Gergelyné húgaim fiainak hagyok 4 rú­gott borjút, egyenlőben. 8-to. Ezektül az mi marad, legyen az negyedik része az fele­ségemé, az többi az árváimé, míg élnek [...]. Vagyon az feleségemnek maga számá­ra 2 ökre és 3 tehene, 2 rúgott borja, egy tinója." 115 Mivel feltehetőleg vagyonának, jószágállományának csak kisebb részét adományozta egyházi célra, illetve rokonai­nak, feleségének és árváinak ennek többszöröse jutott. Külön érdemes utalni arra, hogy 1682 után a város gazdáinak vagyona, vadszáma ebben az évben jutott mély­pontra. A korábbi feljegyzések is igazolják, hogy a gazdag adófizetők közé tartozott. Nagy György az 1672. évben 26 negyed gabonát adott le dézsmaként, tehát igen je­lentős gazdasága és mezei kertje volt. Az 1678. évi adókönyv szerint 72 vadszám után adózott. A hetvenes évek végéig számottevő juhászata is volt. 113 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002/c. 17., 19., 22. Ha Szabó Mihály a jószágok harmadrésze felett rendelkezhetett, nyilván felesége más hozzátartozó­jánakjószágairól is ő gondoskodott. Ez esetben igen jelentős számú állat tartozott gazdaságukhoz. A korabeli végrendeletek sajátos rögtönzöttsége, szaggatottsága miatt sokszor szinte lehetetlen a jó­szágok számát pontosan rögzíteni. Kántor Lőrinc utolsó rendelkezése is egy példa erre. Az kétségte­len, hogy pásztor létére számottevő vagyonról tehetett végzést. Tekintettel arra, hogy Kecskeméten a pásztorokat, cselédeket nem adóztatták meg, legfeljebb néhány katasztrofálisan nehéz esztendőben, neve nem található az 1675. évi adólajstromban. Két másik Kántor nevű személyre vetettek ki adót. Az 1675. évi adókönyvben öt Kozma nevű adózó is található, de Mihály nevű nem. Mivel ekkor több keresztnevet is kaptak az emberek, nem lehetetlen, hogy a végrendeletében más utónevet rögzítettek. Mindenesetre Kozma Jakab nevű gazda 1675-ben 140 marhaszám után adózott, és egyéb adója az akkor legmagasabb összeg, 18 forint volt. 114 Minden bizonnyal a városban tapasztalható széles körű migrációnak is köszönhető, hogy Juhász András neve ugyancsak hiányzik az 1675. évi adólajstromból. 115 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 31. és 39-40.

Next

/
Oldalképek
Tartalom