Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - TÁNCZOS-SZABÓ ÁGOTA: ADALÉKOK AZ 1950-ES ÉVEK „IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSÁNAK" TÖRTÉNETÉHEZ

III. Közellátási perek a megye bíróságai előtt A bemutatandó közellátási perek többsége a Bács-Kiskun Megyei Bíróság peres iratanyagából való, egyes ítéletek pedig a bíróság elnöki irataiban fellelhető jelentésekből vagy kimutatásokból. Terjedelmi indokok miatt ezúttal nem térünk ki azoknak a büntetőeljárásoknak az ismertetésére, amelyek a paraszti társadalmon kívüli rétegeket, vagy vagyonosabb embereket érintettek, pl. vállalat- és malomtulajdonosokat, üzemvezetőket, az élelmiszer- és könnyűipar egyéb szereplőit, illetve tsz-elnököket.

44 Az alábbi perelemzések a közellátási büntetőeljárásoknak azt a negatív szerepét példázzák, amelyet a kommunista pártállam sajátos agrár- és társadalompolitikájában betöltöttek. Az összehasonlítás kedvéért a bemutatott esetek között számos 1946-1949 közötti is szerepel, így a büntetések mértékének növekedése az '50-es években jól megfigyelhető. A hatalmas iratanyagnak csupán töredékét képező, véletlenszerűen kiválasztott ügyek teljes, átfogó képet nem nyújthatnak, az osztálydiszkrimináció és a példastatuálás fentiekben már ismertetett szándékát azonban jól illusztrálják. a) Feketevágási és beszolgáltatási ügyek A háború óta a megfogyatkozott állatállomány védelme érdekében Magyarországon tilos volt borjút, illetve szarvasmarhát saját háztartásban leölni, sertést pedig csak engedéllyel vághattak a gazdák, ha az állat bizonyos súlyt elért. A levágott sertés után zsírdézsma járt az államnak, egyéb jószág esetén a bőrt kellett beadni vagy bejelenteni. Vágási engedélyhez egy gazda évente általában egyszer juthatott, ha azonban közellátási bűncselekmény miatt már elítélték, sem ő, sem hozzátartozói nem kaphattak hatósági engedélyt két évig. Ha az állat hirtelen megbetegedett, kényszervágásra volt szükség, az engedély beszerzésére viszont többnyire már nem maradt idő, ezt a védekezést azonban a bíróság nem fogadta el. A feketevágással kapcsolatos ügyeket jól illusztrálja az az 1949-es eljárás, amelyben egy hétgyermekes, 2 hold földdel és egy fél házzal rendelkező szegényparasztot egy nyomorékon született kisborjú engedély nélküli levágásával vádolt a kecskeméti törvényszék. A peranyagból kiderül, hogy a nyomozó rendőr bizalmas értesítésre jelent meg nála, a mint már korábbi jelentéseimben is jeleztem, a vezetésre alkalmatlan, s leváltása iránti előterjesztésemet megismétlem" BKMÖL XXV. 30/a. 1950. El. XX. P. 25/2. A megye területén lefolytatott közellátási perek számát és az elítéltek arányát illetően sajnos nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A nagyságrendekre vonatkozóan mindössze két tényezőt tudunk itt bemutatni. A Kecskeméti Törvényszék mutatóiból például megállapítható, hogy a közellátási bűncselekmény miatt törvény elé állított személyek száma 1946 és 1949 között csaknem ötszörösére nőtt, és 1949-ben már csaknem ezer fő állt bíróság előtt a 8800/1946. ME. sz. r. valamely pontjával vádolva. Egy 1955-ös, a megyei járásbíróságainak jelentéseit összefoglaló tájékoztató szerint e bíróságok a januártól májusig eltelt 5 hónap alatt 1046 közellátási ügyet tárgyaltak. Az ügyek több mint felében, 645 esetben elmarasztaló döntés született, 128 alkalommal szabtak ki 1 évnél súlyosabb szabadságvesztést, 147 esetben pénzbüntetést, 36 esetben felfüggesztett büntetést. BKMÖL XXV. 7l/a. A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség iratai. Titkos ügykezelési iratok. 02/1955. A negyvenes évek végén több malom és könnyűipari vállalat vezetője került bíróság elé közellátási vádakkal. A korabeli sajtóból ismert pl. a kecskeméti Sertéshizlaló és Gőzmalom Rt. igazgatójának, illetve a Schiffer Cipőgyár vezetőjének ügye. Mindkettőjüket elítélték, az ítéleteket pedig hamarosan a vállalatok államosítása követte.