Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - GYENESEI JÓZSEF: EGY FŐVEZÉRI LÁTOGATÁS ÉS TANULSÁGAI

Horthy a róla elnevezett régi honvéd lovassági laktanyát is felkereste. A legénység számára bográcsokban készített pörköltet bicskahegyről maga is megízlelte, és készségesen fogadta a kecskeméti gazdaleányokat, akik a katonák részére felajánlott pogácsát, kalácsot és süteményt kínálták, a környék szőlősgazdáinak borából kapott kóstolót pedig egy bádog ivópohárból fogyasztotta el. A fővezér kérésére a megvendégelésről fényképfelvétel is készült. Az Úri Kaszinó-beli ebéd viszonylag szűk körben zajlott le, azon ugyanis a Kecskemét lakosságát képviselő huszonhét meghívotton kívül csak a környékbeli városok és községek vezetői vettek részt/

4 A feltálalt ételeket helybeli hölgyek készítették, és magyar viseletbe öltözött leányok szolgálták fel. Az étkezést követően, a több mint kétszáz főnyire gyarapodó hallgatóság előtt elmondott pohárköszöntőjében Zsitvay Tibor főispán büszkén hirdette, hogy a földre sújtott magyar Ábel kemény koponyája kiállta a csapást, amelyet a vörös Káin mért reá, sőt fel is eszmélt a kábulatából és hosszú idő után magához ragadta kardját. Csak egy Magyarország van - jelentette ki - az, amelyet ezer éve Árpád vezér elfoglalt és most Horthy Miklós visszaszerzett. A tósztok sorában a főispánt követő Diendorfer alezredes határozott, katonás beszédében elevenítette fel a nemzeti hadsereg első alakulatát jelentő csongrád-csanádi gyalogezred 1919. júniusi megalakulásától eltelt bő félév eseményeit, majd az előtte szólóhoz hasonlóan ő is áldást kért az égiektől a fővezérre. A hosszas éljenzés után Horthy emelkedett szólásra: „Nem tudom érzéseimet megfelelő szép szavakba önteni annál is inkább, mert sajnos egész életemben távol kellett lenni hazámtól és jóformán elszoktam anyanyelvemtől is. [...] Ma olyan világot élünk, hogyha ellenségünk nem volna, akkor is nehéz volna a helyzetünk, ha belviszonyainkon akarunk segíteni. [...] Nem engedhetem meg, hogy ezentúl is ez az ezer jelszótól agyongyötört nép különböző pártokban forgácsolódjon szét. Egy szent irányt jelölt ki nekünk a végzet: a becsületes, nemzeti, hazafias, keresztény irányzaroí."

35 Az ebéd legvégén három, virágokkal és babérral felékesített, almával, szőlővel és befőttel teli kosarat és egy kadarkával megtöltött díszkulacsot adták át a fővezérnek, aki a jelenlévők legnagyobb örömére, a kecskeméti leányok egészségére belekortyolt.

36 A városházán rendezett késő délutáni fogadáson hatalmas tömeg gyűlt össze. A közgyűlési termet zsúfolásig megtöltötték az egyházak, a hivatalok, a testületek, az egyesületek, a pártok, és a különböző foglalkozások képviselői. A rendezvényre emellett eljöttek Nagykőrös és Kiskunfélegyháza városának, valamint Okécske és Örkény községének a küldöttei is. A fővezér megérkezése után elsőként Révész István prelátus szólalt fel, majd a városi tanács és a tisztviselői kar vezetőjeként Szombatfalvi Majtényi Miklós mondott újabb köszöntőt, bejelentve azt is, hogy Kecskemét lakossága már több mint kétmillió koronát ajánlott fel a nemzeti hadsereg javára. Szalay József kerületi főkapitány a rendőrség, Kiss\Tános a helyi jogszolgáltatási szervek, özv. Pócsy Györgyné pedig a Magyar Nők Szövetségének delegáltjaként mondott rövid ünnepi beszédet. Sallay János Kiskunfélegyháza nemzetgyűlési képviselője, valamint Pálóczy Horváth István Örkényi földbirtokos településük lakóinak üdvözletét tolmácsolták. „A Duna-Tisza köze egy hatalmas kalapács, melynek nyele A mai Rákóczi út és Klapka utca sarkán álló Úri vagy Városi Kaszinónak nevezett épület a Gazdasági Egyesület székházaként is funkcionált. K. K. 1920. február 10. 4. p. Uo. 2-4. p.